Képzeljünk el egy fegyelmezett prózaversekből álló kötetet. Nyissuk ki, helyezzünk el benne egy bombát, aztán csukjuk be. A detonáció után nyissuk ki megint, és vegyük szemügyre a kialakult helyzetet. Azt hiszem, hasonló élményben lesz részünk, mint amivel Simon Márton második kötetében találkozhatunk. NÉMETH BÁLINT ÍRÁSA.
A rapperként ismert Tyson, alias Váradi József nemrégiben hosszú hallgatás után új lemezzel jelentkezett, de még ezt is tudta fokozni: a celebkönyvekben (is) erős Librinél megjelentetett egy regényt. Igen, egy regényt. TOROCKAY ANDRÁS ÍRÁSA.
Ha valaki mondjuk öt éve azt állítja nekem, hogy Magyarországon a nem túl távoli jövőben több százan lesznek kíváncsiak egy könyvbemutatóra, ahol a középpontban holmi verseskötetek állnak, valószínűleg szívből és nagy szeretettel kiröhögöm. NÉMETH BÁLINT ÍRÁSA
Olyan ezt a könyvet olvasni, mint fagyos téli estéken a lassan melegedő kályha mellett különleges, egzotikusan fűszeres teát kortyolni: meghitt és otthonos érzés, de az idegen íz a szánkban felkavaró és nyugtalanító egy csöppet. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
Hosszú, ráérős snittek, filmszerű leírások tapogatóznak egy-egy kinagyított jelenetben, Javier Marías regényében, valahol az Antonioni-Buñuel-talán Almodóvár tengelyen, az utóbbi esetben azzal a kitétellel, hogy bár indulatok és szenvedély bőven kavarog a szövegtérben, színek alig jelennek meg a kép- és mozgókép-leírásokban. SEBESTYÉN RITA KRITIKÁJA.
Térey János, miután átigazolt a Libri Kiadóhoz, rögtön két kötettel is jelentkezett. Az egyikben esszéit gyűjtötte össze (Teremtés vagy sem), míg a másikban az 1997-ben más címen (Termann hagyománya) már napvilágot látott novelláit adta újra közre, azokat jelentősen átdolgozva. TOROCZKAY ANDRÁS KRITIKÁJA.
Játékos ötlet a többes szám első személy. Megtornáztatja a figyelmünket, ez is kétségtelen. De a leginkább nyilvánvaló a fluidum-szerű „mi” egzisztenciális dilemmája: az a közösség, amin hol belül, hol kívül találja magát az olvasó. Néha dönthet felőle, és néha nem. Csakúgy, mint az elbeszélő. SEBESTYÉN RITA ÍRÁSA.
Térey János első esszékötete a fülszöveg és a hátlapon olvasható részlet alapján nem elsősorban a szerzőt szándékozik közel hozni, noha az Apollinaire-től választott mottó önazonosításra vállalkozik és meglevő tudást kínál. SZOLCSÁNYI ÁKOS ÍRÁSA.
Balbec Beachen megeshet, hogy tejhabbal kapja a kávét, aki kifejezetten tejjel kérte. Megbújik spleen is jócskán a derű és (ön)irónia homlokzata mögött. Hűvösek az esték, és magányos a szerző, akit nem a legrangosabb lap foglalkoztat épp. Olvasója mégis ide vágyik. SEBESTYÉN RITA KRITIKÁJA.
Aki ebből a kötetből szeretné megtudni, hogy Sopotnik Zoltán milyen költő, nem kap a kérdésére egyértelmű választ. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
Az Akkezdet Phiai slammerének első verseskötetében szinte minden sor már máshonnan ismerős. Kicsit túl sok a boldog ős. URFI PÉTER KRITIKÁJA.
Tulajdonképpen van abban valami meglepő és örömteli, ha egy harminckilenc éves író, három kötettel a háta mögött, egyszer csak előáll egy négyszáz oldalas nagyregénnyel. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Palya Bea szemtelen életszeretettel és energiával töltött énekesnő, elképesztő hangtartománnyal és a zene iránti feltétel nélküli odaadással. Add Istenem, hogy írni is tudjon, s ne keveredjen bele a kiadói bizniszbe. Nincs mellesleg, nincs kiadói biznisz. Könyv van. GYIMESI ÁGNES ANDREA ÍRÁSA.