Baj-e, ha egy nemzetközi hírű divattervező életrajzi regénye nem bizonyul kimagasló szépirodalmi alkotásnak? Természetesen nem. Ahogy legjobb íróinkat nem öltözködésük alapján ítéljük meg, divattervezőink hírnevét sem irodalmi munkásságuk öregbíti. POGRÁNYI PÉTER KRITIKÁJA.
A memoár kényes műfaj, a családtörténet még inkább az: a hitelesség a rákfenéje. Csakhogy a hitelességhez édeskevés, ha a bennfoglaltak pusztán igazak. Muszáj, hogy a szerző néma, mégis aktív dialógust alakítson ki reménybeli olvasóival. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Irodalomtörténeti esemény a Slam.pont elnevezésű slamperiodika (mondják a kiadó meg a szerzők). De vajon mitől slamperiodika, ha nem slamirodalom? Vagy: mitől irodalomtörténet, ami slamperiodika. Mitől esemény? És kik azok a CSION BÖLCSEI? TOROCZKAY ANDRÁS ÍRÁSA.
A tizennégy verses elbeszélést tartalmazó kötet alapvetően a költő eddigi kedves témáival foglalkozik, hangzásvilágában, tematikai gazdagságában és a szereplők, szituációk ábrázolásában kevés újdonsággal szolgál; mindez azonban semmiképpen nem negatív ítélet, hiszen miért is kellene egy működő, és még erős anyagi tartalékokkal rendelkező költői világot, akár mesterségesen meghaladni. SÁNTHA JÓZSEF RECENZIÓJA.
„Írói munkásságának része”: olykor e fordulattal szokás mentegetni egy-egy író politikai megnyilatkozásait. Sajnos Kukorelly tényrögzítő könyve nem lett – a szó nemesebb értelmében – írói munkásságának része. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Szex és szocializmus – egyenként is olyan témák, amikkel bármit el lehet adni, például könyvet mindenképpen. Párosítva pedig bombasiker. De vajon meg lehet-e bízni egy olyan kiadványban, amely egy ország negyven-ötvenévnyi szexualitását szellős százhatvan oldalon kívánja meg elintézni? TOROCZKAY ANDRÁS RECENZIÓJA.
Az Emmuskában – az öniróniától a társadalomkritikáig, a habkönnyű párbeszédektől a fajsúlyos belső monológokig, a mesés kalandoktól a rémtörténetek valóságáig – minden megvan, ami egy regényt a remekművek sorába emelhet. Csak éppen nem a legszerencsésebb arányban. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
Nem is időzíthetett volna jobban a Libri Kiadó. A Londonban aratott legendás, 6:3 arányú győzelem évfordulója és az Amszterdamban elszenvedett 8:1-es, történelmi vereség előtt nem sokkal megjelent regénynek a focihoz nem sok köze van. A focinak minden máshoz már annál több. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
Letehetetlen regény a Magyarország=anyád, pontosabban letenni nagyon nehéz: előbb-utóbb a legjámborabb, legtürelmesebb olvasó is eljut arra a pontra, hogy legszívesebben a sarokba hajítaná. Az értelmi szerző Barta András. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
Singer Magdolna könyvén csak úgy lehet jól szórakozni, ha az ember átvált Sárbogárdi Jolán-üzemmódra. A szomorú ez esetben az, hogy ez nem vicc, Sárbogárdi Jolánok igenis léteznek és publikálnak a Librinél. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Az 1978-as születésű írónőnek 2006-ban jelent meg első felnőtt könyve, aztán a Madárasszony, első regénye tavaly. De emellett profi meseíró: „2008 óta tíz (!) nagy sikerű gyerekkönyvet írt” – áll a belső borítón. A mesélőkedv a verseken is érződik. TOROCZKAY ANDRÁS ÍRÁSA.
Simon Mártont egyre kevésbé kell bemutatni. Volt Mozgó Világ nívódíjas, megkapta a Móricz Zsigmond Irodalmi ösztöndíjat, első kötetéért a Makói Medáliák Díjat vihette haza. TOROCZKAY ANDRÁS INTERJÚJA.
Sirokai Mátyás osztott kasztú karakter. Költő és dobos. Második kötetében, A beat tanúinak könyvében mintha ez a két dolog minden eddiginél egyértelműbben érne össze. Felfoghatjuk verseit furcsa lelkigyakorlatokként, vagy űrutazásként egy belső bolyóra. De miért várt öt évet a megjelentetésével, mennyiben alanyiak ezek a szövegek és mit gondol a pókbangókról? TOROCZKAY ANDRÁS ÍRÁSA.
Létezik ma egy konzervatív hajlandóságokkal megáldott verselő, aki egyre inkább klasszicizálódó költői világát a múlt század, sőt, a korábbi évszázadok tompa fényeivel képes megvilágítani… SÁNTA JÓZSEF ÍRÁSA.
A Libri Kiadó Katona József Színházban tartott estjén nyolc szerző friss könyvét mutatták be. Az est tétje az volt: mire nem szerény a Libri és vajon fog-e slammelni Térey János. TOROCZKAY ANDRÁS ÍRÁSA.