Az emberi civilizáció szarkasztikus, komor végjátékát írta meg monumentális költői eposzában Nádas Péter. Dömötör András Kamra-beli rendezése mozgalmasan könnyed, színpompás képekként pergeti végig az antik mintázatú profán szatírjáték stációit. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Ha a morált a többség pressziója s nem az általánosan elfogadott etikai mércék szabják meg, ha a független véleményt megtorolják, a szabad gondolkodó egyik lehetséges útja a társadalomból való kivonulás. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Két ok is van, hogy Meller Rózsira emlékezve folytatódjék a múltfaggató sorozat. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A másfél órás, szünet nélküli előadások újabb példánya a bemutató. A műsorfüzet közölte interjúban a szerző egyre komplexebb darabokról és a maga mind kevésbé komplex drámaformálásáról szól. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Mindenkinek igaza van – fogalmazott Grecsó Krisztián az előadás szórólapján közzétett idézet szerint. Tersánszky posztumusz társszerzője alighanem komolyan átgondolta e kijelentését, hiszen darabja jószerint minden útjába eső közhelyet és előítéletet megerősít. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Télikertbe zöld burjánzást, fojtó párát képzelünk. Hermokratész fénytelen, katonás, rideg, rozsdálló növény-vasháza csupán kopasz vesszőnyalábokat terem, a cserepekből nem kandikál sarj, csak fajjelölő tábla. Miféle szerelem szökkenhet itt szárba, arathat diadalt? TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A Katona József Színházban nemrég mutatták be Weöres Sándor nagyszerű filozofikus tréfáját, A kétfejű fenevadat; a színház harmadik, legkisebb játszóhelyén, a Sufniban pedig Fekete Ernő válogatásában és előadásában harminc Weöres-verset hallhat, és még inkább láthat a néző. SZEGŐ JÁNOS ÍRÁSA.
Sokadszor rugaszkodik neki a magyar színház, hogy megszólaltassa Weöres Sándor remekművét. Az „eddig született legjobb magyar drámát”, ahogy Spiró György nevezi a műsorfüzetben. A különleges színházi matéria most is meglepetésekkel szolgál játszónak, nézőnek. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
A színpadon hirdetőoszlop: hangsúlyosabb a díszlet jelzésszerű elemeinél. Rajta eleinte a válságra utaló cikkek, hirdetések, aztán választási plakátok, náci jelképek, háborús agitáció. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Taszítóan közeli képet mutat a normálistól lehető legtávolabb eső világokról a Katona József Színház tízrészes DVD-sorozatának két záródarabja, Ascher Tamás és Gothár Péter egy-egy emlékezetes rendezése. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Miután elhalkulnak a madárhangok, ismerős berregés keríti nosztalgikus hangulatba a nézőt. A Kamra színpadán, a borostyánon túl, a viaszos vászonnal borított asztal mögött, az Orion tévével szemben egy Lehel hűtő zúg. Ártalmatlan időutazásként indul Bozsik Yvette előadása. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
A címszereplő egy bábuvá bugyolált lány az elmeosztályról, aki némán kocsizik körbe-körbe a színpadon. Később megszólal, pedig tudjuk, nincs nyelve. De, ha igaz, ő az Isten. Gothár Péter realitás és fantasztikum képeiből komponál rusztikus szatírát. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
A Katona József Színház sajátosan ünnepli 25. születésnapját: ajándékként maguknak és a közönségnek szellemidézésbe fogott. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
A Barbárok című előadást nézve – megengedem, kissé történelmietlenül -, könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy ha Gorkij nem drámaíró lett volna Csehov idejében, hanem filmrendező a hetvenes években, alighanem Fassbindernek hívták volna. BÁN ZSÓFIA KRITIKÁJA.
Amolyan összművészeti estre sikerült a remek csapat 11 éves fennállásának megünneplésére rendezett koncert; volt régi és kortárs zene, apró színházi jelenetek, zenetörténeti előadás, filmvetítés, móka, kacagás. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA.