Hajduk Károly

RASZKOLNYIKOV BECSÖNGET ÖNMAGÁHOZ
Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés / Örkény Színház

Oratorikus social fantasy fut a fekete színpadon. Határozott elképzelés szerint született játék ez, önmagára figyelő, rátarti rendezésben. Van pár emlékezetes színpadkép benne, de kérdéses, hogy miért épp ezt a művet választották az alkotók, ha ennyire eltartják maguktól a regény világát. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

LATEX CSACSISZÖRNY A SCALÁBAN
Lidércek, Shaxpeare, Delírium / Örkény Színház

A bivalybasznádi Scala egy málló, széteső, beázott rehabilitációs központ, amelynek függő, zömmel drogos lakói Shakespeare komédiáját adják elő Vazul, a színházterápiás segítő betanításában. Az eredmény távolról sem ugyanaz lesz, mint a charentoni elmegyógyintézet Marat történetét játszó ápoltjai esetében; közbeszól a drog, a vízió – no meg Bodó Viktor. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

DE MI LETT A LÉVEL?
Joe Orton: Szajré – Ódry Színpad/Padlás

Álszent gyászolók gyülekezete, egy konstans helyváltoztatásra kárhoztatott holttest és nem kevés lopott pénz. Joe Orton éjfekete humora több mint fél évszázaddal az ősbemutató után is betalál, kíméletlenül karikíroz halálhoz való viszonyt és kirakat-hitbuzgalmat. Az Ódry Színpad Padlásán színre vitt Szajré (eredeti címén Loot) nem akar több lenni, mint ami, az viszont maximálisan sikerül. KÓNYA RITA VERONIKA KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez