Mosolygó Miklós

CSAK TÍZ KRONCSI AZ ÉLET
Szép Ernő-Guelmino Sándor: Lila ákác / Nagyváradi Szigligeti Színház

A nyitószínben csak a bánatosan bevilágított hősünk látható a színpadon. Az arcán ugyanaz a megfejthetetlen világfájdalom ül, ami szívlövésre és lúgivásra ragadtatta fiatalok ezreit a századelőn. Az ifjú Werther nem hal meg, csak átalakul. Hát persze hogy megint a szerelemről van szó. MOSOLYGÓ MIKLÓS KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

FOGJ EGY SÉTAPÁLCÁT ÉS LÉGY VIDÁM!
Anthony Burgess: Gépnarancs / Miskolci Nemzeti Színház

A Gépnarancs színpadi adaptációjának művészi feladványa arra a játékra emlékeztet, amikor valaki a sor elején suttogva elindít egy mondatot, majd az utolsó hangosan kimondja azt a többieknek. Mindez egy több médiumon átívelő adaptáció esetében annyit jelent, hogy jó, ha a formai jellegzetességek változása mellett az üzenet magja érintetlen marad. MOSOLYGÓ MIKLÓS KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

DEPI END NYÍREGYHÁZÁN
Neil Simon – Bob Fosse: Édes Charity / Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza

Nagy fába vágta a fejszéjét Horváth Illés, hiszen klasszikus Broadway-musicalt állított színpadra. Ez a közönség szempontjából a „play-it-safe” tipikus esete, de szakmai oldalról meglehetősen nehéz újat mondani a hazai színpadokat többször is megjárt Kabaré-Chicago-My Fair Lady mesterhármas után. Továbbá bajos egy olyan darabot magabiztosan adagolni a közönségnek, ami önmagában is rendhagyó, aszimmetrikus dramaturgiát követ, ráadásul (spoiler alert!) nem is ér a legvidámabb véget. MOSOLYGÓ MIKLÓS KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

CSAJOS ESTE ALEPPÓBAN
Topolcsányi Laura-Boros Ádám: Az utolsó aleppói bohóc / Stúdio K Színház

A háború gyilkos természete nem változott az évszázadok alatt, de a média manipulatív szerepe és az ezzel kapcsolatban kialakult fogyasztói szokások sokszor érzéketlenné teszik a nézőt a távoli borzalmak iránt. Blaskó Borbála rendezése ezt a tűrhetetlen állapotot igyekszik felszámolni bennünk. MOSOLYGÓ MIKLÓS KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez