Zsótér Sándor és az operett találkozása korántsem véletlen, mégis: legalább annyira meglepő, mint amennyire szükségszerű. Az egri debütálás legfőbb erénye, hogy az operettjátszás közkézen forgó kliséinek megmutatása mellett bőven jut hely azok parodizálására is. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Benedek Mari
OPERETTEN INNEN ÉS TÚL
HAMLET JUNIOR Shakespeare: Hamlet / József Attila Színház
A legfontosabb szerepet a színház függönye kapta. Csimpaszkodó színésztest súlyától zárul, nyílik. Hamlet homloka izzadságát törli belé, mások függönyhengerben pörögnek cselekményen kívülre. A dán herceg tragédiája: színjáték, és a címszereplő rendezi. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
ALICE KARFIOLORSZÁGBAN Brecht: Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése / Örkény Színház, POSZT 2010
Brecht óta a karfiol ápol és eltakar. És mi mindent: ölést, rablást, erőszakot és zsarolást, ahogy az egyik serény zöldséges mondja a darab vége felé. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
KÉT ÖSSZE NEM ILLŐ EMBER Haydn: Orpheusz és Eurüdiké, avagy a filozófus lelke / Magyar Állami Operaház, Budapesti Tavaszi Fesztivál 2009
Haydn utolsó operája 218 évvel megírása után Zsótér Sándor biztosan vitákat kavaró színrevitelében és Fischer Ádám elsőrangú zenei irányításával végre megérkezett az Andrássy útra. A vonatszerencsétlenség titka, avagy mit rejt a hétvégi ház belseje? JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
FORMÁKRÓL ÉS BONTÁSOKRÓL Makszim Gorkij: Éjjeli menedékhely / József Attila Színház, POSZT 2009
A József Attila Színház szórólapján sísapkás, nagykabátos hajléktalant ábrázoló grafika látható. Az előadás ismeretében meghökkentő ez a figura, hiszen Horváth Csaba rendezését távolról sem lehet realista-szociografikus Gorkij-interpretációnak nevezni. KERESZTESI JÓZSEF KRITIKÁJA.
MŰTÉT UTÁN Shakespeare: A velencei kalmár / Gárdonyi Géza Színház, Eger, XX. Stúdiószínházi Fesztivál, Eger, POSZT 2009, Shakespeare-fesztivál 2009
Az egész hercehurca a kivágásra váró illetve meghódításra vágyó szívek körül csak még kisszerűbbnek hat attól, hogy egy tizen-négyzetméteres panelszoba bézs padlószőnyegére van bezsúfolva. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
BÚCSÚKERINGŐ Roland Schimmelpfennig: Az állatok birodalma / Kecskeméti Katona József Színház
A nyári, zalaegervári bemutató után jórészt fanyalgó vagy elutasító beszámolók születtek a legújabb hazai Schimmelpfennig-premierről. Kecskeméten viszont egy flott, pergő, nem kicsit szemtelen produkciót élvezhettem. A hely szelleme? Az is. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
NEM A LÁTSZAT CSAL Alekszandr Osztrovszkij: Farkasok és bárányok / Radnóti Színház
Az 1875-ben íródott darabból a címén kívül minden szó ütőképes. Annak magyarázgatását ma már nyugodtan el lehetne hagyni, hogy farkas, bárány, tyúk, galamb, netán kutya vagy egyéb jelképes állati minőségében csal, harácsol, sikkaszt, hamisít, mószerol-e az, aki teszi. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
JÉZUS, A MOLNÁR FIA Evangélium – Fortedanse, Zsámbéki Színházi Bázis
Horváth Csaba, a fizikai erőnléten alapuló színház új üdvöse, Fortedanse nevű társulatával, Evangélium címmel újította fel a két éve, a Zsámbéki Színházi Bázison született Passiót. Tizenhat éven aluliak és lisztérzékenyek számára nem ajánlott. SISSO KRITIKÁJA.
KAOTIKUS UNALOM Csehov: Sirály / Bárka Színház
Amikor a Trepljovot játszó Balázs Zoltán a végső nagyjelenetben már-már egy orosz Mokány Berci szenvedélyével a fejére zúdít egy kancsó vizet, és ott áll a nagy érzeményektől csöpögő fejjel, a Recenzens azt gondolta, ennél mélyebbre már nem süllyedhet a Szász János rendezte előadás. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS ÍRÁSA.
KAPSZULA Pintér Béla és Társulata: A démon gyermekei – POSZT 2008
A vőlegény apjának ültetnek be alkohol elleni kapszulát, hogy ne igya le magát, mint a disznó. Van vőlegény, menyasszony, nászszülők. Ami legbővebben akad a feszes, szórakoztató, kevéssé jelentős előadásban, az a kapszula. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
SZABAD SZEMMEL LÁTHATÓ, ÉGI TESTEK Fortedanse – A testek felszínének esetleges állapotairól
A Közép-Európa Táncszínház egykori vezető koreográfusa, Horváth Csaba és „új csapata”, a Fortedanse tavalyi, kísérletező darabja január végén ismét látható volt a Trafóban. Jó hír, hogy mostanra teljesen kész a gigaprodukció: megérett, megrövidült, és a humora még mindig megkapó. SISSO KRITIKÁJA.
ZSÓTÉR GÜLLENBEN Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása / József Attila Színház – POSZT 2008
A maga korában Dürrenmatt élő klasszikusnak számított, ám a közeli utókor ma kissé tétován latolja a svájci szerző világirodalmi súlyát. Tragikus komédiáját most Zsótér Sándor állította színpadra. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
TÖRTÉNELMI TÉRERŐ Katona József: Bánk-bán – Krétakör Színház
Nem éppen drámai alkat a magyar. Az indokok között kedvtelve idézzük a 19. századi gyökerek hiányát: Vörösmarty, Madách és Katona egy-egy játszhatatlannak mondott művével kimerül nemzeti drámairodalmunk. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.
KOZMIKUS TORNAÓRA A tavasz ébredése – Debreceni Csokonai Színház
A gyermeklélek mélyén kavargó vágyörvényt tornadresszbe szorítja a valóság. A gimnasztika a létért folyik. A tornatermi sterilitás és az izzadságos hajsza áthatja az előadást. Túlontúl magabiztos, mégis lenyűgöző vállalkozás Horváth Csaba költői tinédzsereposza. HALÁSZ GLÓRIA KRITIKÁJA.