Nem gondoltam, hogy egy irodalomtörténeti tanulmány (esszé) első másfél oldalának elolvasása után magamnak a „tobzódik” kifejezést fogom felírni egy cetlire, pedig most így történt. LABÁDI GERGELY KRITIKÁJA.
Hónapos szobák, elefántcsonttornyok és törzskávéházak az egyik lemezen, csevegő és hógolyózó nemzeti klasszikusok a másikon. Iskolai segédlet gyanánt és a magányos böngészés céljaira egyaránt tökéletesen megfelel a Nyugat-évtől rugalmasan elszakadó PIM két multimédiás kiadványa. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványok egész sorával szegi be a Nyugat eseménydús emlékévét. A Kelevéz Ágnes és Szilágyi Judit szerkesztette pazar képeskönyv most egyszerre kínál érzéki élményt, valamint korrekt, sőt dús áttekintést a folyóirat történetéről. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Igazi centenárium az, amelyik önmagánál két-három esztendővel tovább tart. A tavalyi Nyugat-év könyvtermésének egy része is mostanában vagy a közeljövőben érik be. A Babits útján az antikvitástól napjainkig alcímű tanulmánygyűjtemény e termés pompás darabja. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.
Szép, arányosan szerkesztett, okosan összerakott, olykor egészen megható estét állított össze Fesztbaum Béla Kosztolányi írásaiból, valahol a színház és a szavalóest határvidékén. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS ÍRÁSA.
Fenyőfa, forraltbor, almássütemény és „rubintea” télies szinesztéziájába illeszkednek a Nyugat-év záróestjének programjai a Petőfi Irodalmi Múzeum majd’ összes termeiben. BORGOS ANNA ÍRÁSA.
Mindig is kételkedtem abban, hogy bármi értelme lenne egykorvolt színházi pillanatok pontos rekonstrukciójának. Görög drámát ma úgy játszani, ahogy kétezer éve? Kinek? Minek? Lehetetlen és értelmetlen, amellett színre vivő kortársunk fantáziátlanságáról is tanúskodik. JÁSZAY TAMÁS CIKKE.
„Életrajzom nincs is, csak munkarajzom van” – valamiért ez a Füst Milán-mondat mindig az elsők között hangzik el, ha róla van szó, talán, mert oly egzakt, és sarkosan lekerekített; ugyanakkor a harmadik róla szóló mondat máris Füst különcségeiről, szerepjátékairól szól. SZEGŐ JÁNOS ÍRÁSA.
Az azonos című, tavasszal sikert arató összeállítás után, az Óbudai Társaskör ismét megszellőztette a lassan már százegy esztendős folyóirat és a zeneirodalom viszonyát. Más szerkesztőkkel, más fellépőkkel, de nem kevésbé érdekfeszítő módon. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Egy magyar irodalmi ménage à trois történetét írta meg a rendelkezésre álló dokumentumok alapján a nagy emberek magánéletében egyébként is jártas, már eddig is sok művésztárgyú regényt, darabot szerzett Nagy András. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS CIKKE.
„Bármily kicsiny mértékben név nélkül és névtelenül akár tudtok róla akár nem / Ott leszek valahol a szavában és a szívében annak is ki rólam sose hallott.” Ki írta e sorokat? Karinthy Frigyes. S igaza lett; bizonyítja a PIM-ben rendezett, teltházas pódiumbeszélgetés. SZEGŐ JÁNOS CIKKE.
A nagy szerkesztőt könnyekkel parentáló Osvát-emlék után, az M1 hétfőn késő este műsorára tűzte a Radnóti Színház Nyugat-összeállításának hátramaradó másik felét is. Borúra derű. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
A PIM-ben rendezett háromnapos Nyugat-konferencia a jelenkori magyar irodalomtudomány nagykoalíciójának is nevezhető. SZEGŐ JÁNOS ÍRÁSA.
Janka, Zsigmond, Mária – Jelenetek egy ikerszerelemből a felolvasott drámaszöveg alcíme. Nem is iker, inkább tükör, amiben az írói önkiteljesedés soha el nem ért végzete felé rohanó férfi saját képét keresné. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
Tóth Árpád az életrajzellenes olvasási technikák állatorvosi lova is lehetne; az a néhány fogalom, amit az életút afféle vulgárfogódzóként kínál, hál’isten (!) nem nagyon határoz meg semmit: Debrecen, Négyesy, Nyugat, tüdőbaj. SZOLCSÁNYI ÁKOS ÍRÁSA.