![]() Györgyi Anna |
Az áprilisi, Tarján Tamás által szerkesztett és vezetett első műsoros est folytatásaképp most novemberben két szerkesztő, a szépirodalmi szemelvényekért felelős Fráter Zoltán, valamint a zenéket és zenekritika–részleteket válogató, s egyszersmind a műsorvezető tisztét is remekül ellátó Mácsai János állított össze tanulságos és roppant változatos programot az Óbudai Társaskör meghitt törzsközönsége számára. A szerkesztés dualista jellege ugyan bizonyos pontokon keltett némi megütközést a szőrszálhasogatás mesterségében jártas nézőben, hiszen két Chopint fölemlegető versrészlet között vitán felül meglepő döntés az ispekciós zongoristával Beethoven álomszép Patetikus szonátáját megidéztetni, pláne ha az 1798–ban keltezett remekmű csak azzal a kissé erőltetett indokkal nyer megokolást, hogy a Nyugatban többször is foglalkoztak Weiner Leó személyével, aki viszont szerkesztette, jegyzetelte a titáni mester kottakiadásait. Ám a szorosan vett témától való elrugódzkodás már az első összeállítást is inkább rokonszenvessé, semmint problematikussá tette, s ez most sem volt másképp.
Így azon is egyhamar túltettük magunkat, hogy a Györgyi Anna és Németh Kristóf által elővezetett próza– és versrészletek komoly hányada, meglehet, több mint a fele éppenséggel nem a Nyugat hasábjairól származott. A zenét, a muzsikálást érintőlegesen, motívumként, vagy akár tematikusan tárgyaló szemelvények tekintélyes része bizony máshol látott nyomdafestéket, ha az írásokat jegyző literátorok pályafutása amúgy mégannyira szorosan kapcsolódott is a Nyugathoz. Ám akárhogy is, egy intenzív, az évfolyamokat alaposan átfésülő és kimazsolázó, s egyes szövegeket már–már ronggyá idéző emlékév végén járunk, s ami még ennél is fontosabb: így legalább a közönség megismerkedhetett olyan felfedezésre érdemes alkotásokkal, mint amilyennek a Györgyi Anna megejtően bájos előadásában felhangzó Szomory–írás, A zongorahangoló bizonyult.
![]() |
Az Auer Vonósnégyes |
Mácsai János remekül értelmező, s itt-ott a poentírozás kedvéért kikerekített előadásában felhangzó kritikarészletek az est talán legérdekesebb vonulatát jelentették, míg a legtökéletesebb produkciót alighanem a Bartók- és Lajtha-tételben egyaránt nagyszerűen teljesítő Auer Vonósnégyes nyújtotta. Ugyancsak kellemes perceket szerzett a szemmel láthatóan elégedett közönségnek az Allegro barbaróval tisztesen megküzdő Lőwenberg Dániel, valamint a Richard Strauss-dalt és az A csitári hegyek alatt című Kodály-klasszikust úgyszintén élményszerűen éneklő Papp Nikoletta.
Kapcsolódó cikkünk: Nyugat 100