Hirdetés
Egyetlen jelző vitatható megválasztása nem dönthet a Háború és béke új fordításáról. Még akkor sem, ha ez a jelző jószerint uralja a megjelenés kiadói kommunikációját, s ott szerepel a fordító interjúiban és alighanem mindahány cikkben, amely Gy. Horváth László tiszteletreméltó teljesítményéről szól. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Tűzföld (spanyolul Tierra del Fuego) a Dél-Amerika legdélibb területét alkotó szigetvilág. A Magellán-szoros választja el a kontinenstől. A világ vége, ahol semmi sincs, egyvalamit kivéve: ez a szabadság. Pataki Éva új generációs közösségi regénye. VÁNDOR JUDIT RECENZIÓJA.
Moesko Péter új regényének hősei a rendszerváltás körül születtek és az azóta kialakult „gyűlöletalapú társadalom”-ban kénytelenek boldogulni. A három főszereplő három modell, de három valódi sors is. DOMJÁN EDIT RECENZIÓJA.
Hirdetés
„Úgy akart viselkedni, mint az a régi görög nő, aki talán sohasem létezett. Türelmesen, okosan, szilárdan. Nem az eszelős szerelem vezette, nem is a gőg, hanem az az erős igény, hogy megfeleljen ennek a magasabb eszménynek.” DOMJÁN EDIT RECENZIÓJA.
Glukhovsky a Metró-univerzummal robbant be a posztapokaliptikus zsánerirodalom világába, később másfajta könyveket is írt, de sem cyberpunk regénye,sem inkább zavaros, mint csavaros elveszett és megtalált rejtélyes kézirat-története, de még Orosz népellenes meséi sem lettek annyira sikeresek. A Posztban Glukhovsky visszatér a posztszovjet posztapokalipszishez. KONOK PÉTER RECENZIÓJA.
Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad kő kövön, a mely le nem romboltatik.
Márk 13:2. VÁNDOR JUDIT RECENZIÓJA.
„Amikor Luca meglátta Dominik szobájában a kis piros tengeralattjárót, tágra meresztette a szemét, figyelte egy ideig, végül rábökött, és azt mondta: -Nekem is kell egy ilyen! Csak sokkal nagyobb! Hogy mindnyájan beleférjünk!” VÁNDOR JUDIT ISMERTETŐJE.
Komolyan lehet-e venni a hungarofuturizmust, és mi történik, ha megpróbáljuk? Rövid válaszok: igen, komolyan lehet, de ettől még nem történik semmi olyasmi, ami enélkül egyébként ne venne körül minket. STERMECZKY ZSOLT GÁBOR RECENZIÓJA.
The idea of creating the Central European University was conceived in 1989 and its foundation followed quite soon thereafter, in 1991. Its fundamental concept was to find the way for an educational institution to help the transition from Soviet type dictatorships to democratic open societies. We talked with Éva Fodor, the pro-rector of CEU, to discuss whether CEU was a product of the shift in power or was it to some extent also able to influence social processes. AN INTERVIEW BY ÁGNES MERÉNYI.
Néhány éve megálltam egy közeli bolt előtt, ott várakozott a kirakatban a piros olasz gyönyörűség. Egyszer még megálltam, aztán legközelebb már összekapartam az aprót, és nem érdekelt, hogy a család éhezni fog, hogy a gyerek rongyos göncben, száraz kenyérrel jár a legzaklatóbb egyetemre, és megvettem. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Akár feminista Atwood, akár nem, ezzel a megjelenése óta folyamatosan kapható, mára klasszikusnak tekinthető regénnyel sokat tett azért, hogy a modern nyugati társadalom kénytelen legyen szembenézni azzal, hogy a nők emancipációja terén még van mit tenni. SOHÁR ANIKÓ KRITIKÁJA.
A Central European University létrehozásának gondolata 1989-ben merült fel, és igen gyorsan, 1991-ben már meg is alapították. Alapvető eszméje az volt, hogy miként segítheti egy oktatási intézmény a szovjet típusú diktatúrákból az átmenetet a demokratikus nyílt társadalomba. Fodor Évával, a CEU rektorhelyettesével arról beszélgetünk, mennyiben volt a CEU maga is a rendszerváltozás „terméke”, és mennyire hatott a társadalmi folyamatokra. MERÉNYI ÁGNES INTERJÚJA.
Hirdetés
A dolgok értékét az adja meg, hogy semmi nem tart örökké. A nemrég megjelent Kései házasság című kötet írójával, Szilasi Lászlóval beszélgettünk. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
A szellő táncoltatta virágokat tárgyiasítaná boldog fecsegésem, melyek az erkélyeken szolgálnak bolondériás szenvedélyeket. Vagy olyan belvárosi kis kertekben, melyekben általában gyülevész kanmacskák spriccelik hókon a látványtalan gaznövényt. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
„Senki nem tudja lerajzolni a lélek anatómiáját, hiszen legfeljebb csak a lélekkel határos tér közelíthető meg, bár még ehhez is elégtelen a nyelvünk. De vállalni kell, ha mégoly kockázatos is, ennek a térnek a megközelítését.” Ljudmila Ulickaja saját szavai ezek új kötete orosz kiadásában. SCHILLER ERZSÉBET RECENZIÓJA.
Szalay Zoltán fotográfus poszthumusz albuma valódi és átélhető élményeket közvetít a fiatal és már kevésbé fiatal olvasó számára egy nagyjából elfeledett és elviselhetetlennek feltüntetett korszak nagyon is emberi mindennapjairól. Parti Nagy Lajos képmelléírásai értelmezik, néha átértelmezik a látottakat. HUSZÁR ÁGNES ISMERTETŐJE.
“Mindaz, ami a lágerben történt, olyan buta, kegyetlen és tehetségtelen volt, hogy csak a mindenható létezése tudott megtartani engem. … Muszáj volt kitalálnom a fejemben az istent, akihez majd egyszer járulhatok, hogy magyarázatot követeljek.” SZARKA JUDIT RECENZIÓJA.
Balázs Gábor monográfiája a hatvanas években kezdődő historiográfiai fordulat eredményeit összegzi kritikusan a magyar közönség számára, ahogy a kötet egyik mottója szól: „Pour qu’on sache”, azaz „Megismerésül”. TÓTH IVÁN KRITIKÁJA.
János barátom hívott Budaörsről, akit a karatén alatt, életében először megnyírt a felesége, azóta nem nő a haja, és minden reggel megtámadja a kutyája. Mi baj, János? Eltűnt a feleségem, közölte elhaló hangon, negyveniksz év házasság után. Voltál a szomszédban? Szerintem ez komolyabb. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Miért hisszük, hogy a karantén fogság? Nem az. Szabadon olvasunk mások fogságáról. A Snagovi emlékkönyvet például. MERÉNYI ÁGNES NAPLÓJA.
Mihály napjának délutánján pedig az történt, hogy fölállt a karosszékből a feleségem, a heverőre helyezte a laptopját, és azt mondta, elmegy sétálni. Szeretnék egy kicsit egyedül lenni, Ernő, tette hozzá már maszkban. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.