Hirdetés
Az intézményesülés minden formájától tartózkodó Erdély Miklós nem csak a magyar neoavantgárd egyik legfontosabb alakja, hanem olyan mester, alkotótárs, akinek munkája egyetemes jelentőségű. Kőhalmi Péter monográfiájának a megjelentetése a 2018-as Optimista kiállítás óta váratott magára. MARTINCSÁK KATA RECENZCIÓJA.
Bár a fiatal művész egy bécsi kiállításában, a Sticky Fragility-ben már reflektált az identitásvesztettség állapotára, a sebezhető identitásokkal foglalkozó alkotásai az 59. Velencei Képzőművészeti Biennále Magyar Pavilonjában teljesedtek ki. A kiállítás most a Ludwig Múzeumban kap teret, amely egy helyspecifikus installáció esetében nem mentes a kihívásoktól. MARTINCSÁK KATA ÍRÁSA.
A Szépművészeti Múzeum Hantai, Klee és más absztrakciók című tárlata kis alapterületű, de nagy kiállítás. KÁNTOR VIOLA KRITIKÁJA.
Hirdetés
Ez itt most nem szokványos kiállítás-kritika Szüts Miklós legújabb tárlatáról. Bár a Pintér Galéria tágas tereiben húsznál is több méretes új kép függ – mind az utolsó évek friss terméséből való akvarell –, merész leszek és figyelmen kívül hagyom őket. Ennek a kiállításnak különös szenzációja, hogy ha fölül nem is írja, valamelyest új fénytörésbe helyezi az akvarellfestő munkáját. RÉNYI ANDRÁS ÍRÁSA.
Mi legyen a vezérvonalunk? Michelangelo gazdag életművének végigkövetése, esetleg az emberi testábrázolás fejlődésének tanulmányozása? Vagy arra vagyunk kíváncsiak, hogy a kezdeti elképzelésekből hogyan születtek meg a Sixtus-kápolna alakjai? Esetleg azt nyomozzuk, hogyan hatott Michelangelo tanítványaira és kortársaira? Ha csak egyetlen szóval kellene jellemeznem „A test diadala. Michelangelo és a 16. századi rajzművészet” kiállítást, az minden bizonnyal a kísértés lenne. SOMOGYI-ROHONCZY ZSÓFIA ISMERTETÉSE.
A Fortepan százezres digitalizált fotógyűjteményének mintegy háromszáz képéből nyílt kiállítás a Nemzeti Galériában. Az emberi élet szakaszai szerint tematizált válogatás valójában a huszadik század civil történetének képes krónikája. Érdemes böngészni a tablót – mindenki garantáltan magára ismer valahol… ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
A FoodPlay / GasztroJáték című tárlaton a kiállított alkotások – fotók, videók – üdítően és pofátlanul ingerelik, inspirálják a szemlélődőt. Azt üzenik, minden lehetséges: miért ne foglalhatnánk történetbe az asztalunkon lévő tányér tartalmát, miért ne alkothatnánk belőle játékosan? (Itt nem a kész ételeket szaporán dokumentáló, majd kiposztoló ún. foodporn-jelenségre gondolunk.) VERESS GYÖNGYI ÍRÁSA.
A Nemzeti Táncszínház új épületbe költözött. Tekintsünk most el attól, hogy miért kellett szednie a sátorfáját, és nézzük pusztán az építészeti beavatkozást: mit ad az elegáns ház a városnak és a közvetlen környezetének? Az egyik tervezővel, Orlovits Balázzsal, a táncszínházat jegyző ZDA iroda munkatársával jártuk be az épületet. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA.
Az immár hagyományos Budapesti Építészeti Filmnapok idén abszolút aktuális témát választott: a beígért apokalipszis esélyeit feszegette, nem titkoltan azzal a hátsó gondolattal, hogy netán mégis elodázható a végítélet. A 11. Építészeti Filmnapokon az apokalipszis lovasainak nyomában jártunk. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
Rajk László néhány hétig a Fugában fogadja látogatóit. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia újdonsült tagjának székfoglaló kiállítása rendkívül fegyelmezetten, de ellentmondást nem tűrőn foglalja el a Budapesti Építészeti Központ helyiségeit. Mondhatni kitölti a rendelkezésére álló teret. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
A tenger hullámai hatalmas kagylót sodornak, benne szépséges istennő áll, zanzában ennyi látható Botticelli Vénusz születése című festményén. Az aluljáróban, a földön nagyméretű papírmasékagyló, benne farmernadrágos lány álldogál – ez pedig egy fiatal fotográfusnő 21. századi változata ugyanerre a témára. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Az Iparterv 50+ cím letűnt idők állami tervgyárainak kevéssé izgalmas közegét juttathatja a látogatók eszébe – legalábbis bizonyos életkor alatt. Aki azonban az 50-et már legalább két évtizeddel maga mögött hagyta, vagy történetesen a művészettel foglalkozók szűk köréhez tartozik, jól tudja, hogy egy legendává vált képzőművészeti kiállítás ötödik ikszéről van szó. A Ludwig Múzeum emlékező tárlata – csakúgy, mint a róla szóló beszámoló – mindkét csoport igényeinek igyekszik megfelelni. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
Hirdetés
Bukta Imre valamennyi témája hétköznapi, esztétikumot csak nyomokban tartalmazó falusi valóság, ő azonban belefesti a kozmikus tágasságot. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Túl sok mindent csinálok, és még annyi minden vár rám – mondta egy beszélgetésben a 75 éves Korniss Dezső. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Balázs János képei izzanak. Archaikus látomásai mágikus erővel hatnak a nézőre. Festményeinek izzása kozmikus sugárzás. Született művész, aki a társadalom perifériáján jött a világra, de a magányos mágus sorsát önként választotta. Balázs János cigány festő. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
Ki volt Peter Bruegel? Moralista vagy fatalista? Optimista vagy cinikus? Humorista vagy filozófus? Népies vagy intellektuális? Humanista vagy mizantróp? Lokális vagy globális gondolkodó? BORDÁCS ANDREA ELEMZÉSE.
A debreceni Modem és a budapesti Goethe Intézet közös kiállítása az individuum szentségének korában a leginkább kényelmetlen kérdést feszegeti: mennyire hihetünk még a privát szféra sérthetetlenségében. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA.
Megújult zsűri választotta ki 2018-ban a Média Építészeti Díjának nyerteseit. A 14. alkalommal megrendezett gála eredménye láttán úgy tűnik, hazánkban is polgárjogot nyert a szélsőségektől mentes, „emberarcú” kortárs építészet. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.
„Az üresen hagyott háttér Vajda számára a végtelen” – írja róla az alkotótárs és egykori hitves, Vajda Júlia. Vajda Lajos fiatalon lépett át a végtelenbe, 1941-ben, mindössze 33 évesen ragadta el tüdőbetegsége, melynek előszele már jóval korábban és huzamosan részt követelt az alkotó mindennapjaiból. Ennek lenyomata kitapintható az életműben. Képeinek tömörítettsége, a koncentráltság, az egyszerűsítés, ami fokozatosan elhatalmasodott a művészetében, ebből a betegségtudatból is fakadt. VERESS GYÖNGYI ÍRÁSA.
Majdnem három évig tartó munka és tizenötmilliárd forint elköltése után ősszel újra megnyílt a Szépművészeti Múzeum. Az épület történetének legnagyobb rekonstrukcióján esett át, de első látásra mintha csak apróbb simítások történtek volna. Éppen ez mutatja, hogy a tervezők jó úton jártak. ZSUPPÁN ANDRÁS ISMERTETŐJE.
A balti régió ambivalens módon fogadta a nyugati fogyasztói kultúrához való szabad hozzáférést, mert nemzeti sajátosságait most ettől a másik „gyarmatosítótól” féltette. TÓTH DITTA ÍRÁSA.