Hirdetés
Kiből lesz gyűjtő, hogyan válik vérbelivé, milyen vásárlási technikákat alkalmaz, s végül a kollekció eléri-e azt a szintet, hogy képeivel hozzá tud járulni a kérdéses művészek árnyaltabb megítéléséhez? IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Vajon melyik századvégi francia festőnek nem rendezett még kiállítást a budapesti Szépművészeti Múzeum? Nos, a találgatások közül Toulouse-Lautrecet, a poszt-impresszionista festőt és plakátművészt most már kihúzhatjuk. SIMON BETTINA ÍRÁSA.
A magyar plakátművészet csúcskorszakát megidéző Merészebb, mint a festészet című kiállítás igazi csemege és jól áll az Iparművészeti Múzeumnak. VERESS GYÖNGYI ÍRÁSA.
Hirdetés
A több évtizeden keresztül zajló, karitatív hollandiai-belgiumi gyereknyaraltatásoknak állít emléket a Gyermekvonatok című kiállítás. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A kortárs művészet számára a legfontosabb kérdések ma társadalmi jellegűek. A Kiscelli Múzeum UtópiaTransfer kiállításán felbukkan Saint-Simon, Fourier, Rodrigues, kicsit távolabb Lenin is. Szabadság, Egyenlőség, Testvériség, Tulajdon. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA.
A történettudomány sokáig igen kevés figyelmet szentelt a járványoknak s azok – az élet minden apró területére kiterjedő – hatásának. Nem is csoda, elvégre ugyanily kevéssé törődött mindazzal, amit ma társadalomtörténetnek hívunk. BAROTÁNYI ZOLTÁN ÍRÁSA.
Szilágyi Lenke egykori (akkori) művésznevével megcímzett, különös kötete, a Single Lens voltaképp egy köteg képeslap. Az alig tenyérnyi könyvecske a magyar Mail Art születésének, virágzásának idején postára adott, képessé tett levelezőlapok elképesztő gyűjteménye, melyből úgy áramlik elő a roppant távolinak tűnő múlt bódítóan sűrű atmoszférája, ahogy a Dzsinn szelel ki a Csodalámpából. HALÁSZ TAMÁS ÍRÁSA.
Sármos férfitekintet igéz a meghívóról; pont úgy néz – nőbolondító mosollyal a szája szegletében -, mint egy filmsztár a 40-es évekből. Ő Aszmann Ferenc, távolba szakadt hazánkfia. Nem hivatásos modell, hanem professzionális fotográfus. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Silence címmel még látható néhány napig Rádai Andrea kiállítása az acb galériában, aztán már csak Amszterdamban újra. Végtelen festmények az amerikai modernisták és a magunk örömére. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA.
A megnyitóbeszédből megütötte egy szó a fülemet, a saller. Én sose használtam, de gyerekkoromból emlékszem rá. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Disznóbőrre tetoválja Jézust és Lenint, pedig vegetáriánus; röntgenképet készít nemi aktusokról üvegablakra, kicsipkézi a betonkeverőt, a főműve pedig metafora mindarról, amit létrehozunk. Wim Delvoye az Ernst Múzeumban. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA.
A kiállítás kettészelt címe is sejteti, hogy itt nemcsak játékszerekről van szó, a magyarázó kiegészítés pedig – „Nemzedékek egymás mellett a gyermekekért” – már-már össznépi összefogást sejtet a legkisebbek vizuális környezetének javításáért. IBOS ÉVA CIKKE.
Hirdetés
Ha radikalizmuson a gátlástalanságot és ízléstelenséget, az olcsó hatásvadászatot értjük, akkor a videó-installáció nemzetközi hírű lengyel mestere, Artur Zmijewski bemutatójának találó címe van: Radikális szolidaritás. SZÜTS MIKLÓS ÍRÁSA.
Az Iparművészeti Múzeum oszmán-török szőnyegeket közszemlére bocsátó vállalkozása nemcsak a műtárgyakra koncentrál, hanem a megjelenítés egészére – példaszerűen. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
A reneszánsz év áthallásos kiállítása a Szépművészetiben, melynek művészeti vonatkozása is van. Botticelli, Pontormo, Leonardo, Fra Angelico és a többiek. Megfeledkezünk a reformokról. KÜRTI EMESE ÍRÁSA.
Tavaly ősszel járta be a magyar sajtót a hír: egy svájci gyűjtő eddig ismeretlen Munkácsy-képet ajánlott fel megvételre a festő nevét viselő múzeumnak. IBOS ÉVA CIKKE.
A Révai Testvérek a honi könyvkiadás legendás firmája volt. Révay Mór János, a serény és lovagias üzletember 1920-ban jelentette meg irodalomtörténeti érdekű memoárját, amelynek két vaskos kötete reprint kiadásban látott újólag napvilágot. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Theophile Gautier döbbenten fedezte föl a magyar festőművészt Moszkvában: meglátta valahol egy képkereskedőnél egy festményét és meg akart ismerkedni vele; beleszeretett a művészetébe és Párizsban ő tette cikkeivel világhírűvé. FORGÁCH ANDRÁS ÍRÁSA.
A negyvenen felüli látogatókat először is némi hidegrázással csapja meg a hetvenes-nyolcvanas évek kilátástalanságának fullasztó levegője Vékás Magdolna fotóművész Harminc év című, izgalmas belső utat fölrajzoló retrospektív kiállításán, a Mai Manó Házban. TEGYI ENIKŐ KRITIKÁJA.
Amikor tizenöt évvel ezelőtt megjelent a Balkon első száma, mintha fellélegezett volna a hazai kulturális élet. Végre legálisan hozzáférhető sajtóban olvashattunk nem csak a hazai, de a külföldi kortárs törekvésekről is! IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Antoine Desailly, Gerhes Gábor és Hugues Reip valóság-alternatívái láthatók a Ráday utcai 2B Galériában: a földi élet keletkezésenek filmes szimulációja, rajz az anyai szeretetről és a piros álkesztyű rejtélye. A művészet derűsebb oldaláról. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA.