Hirdetés
A nézőtér tele volt tinikkel, vagyis a legvérszomjasabb kritikusokkal, de még egy orrfújást sem lehetett hallani az előadás közben. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Félórás színházi alapélmény négy éven aluliaknak rengeteg plüssel és még több alapossággal. GERGICS ENIKŐ ÍRÁSA.
Dublin és Budapest között ingázik, decemberben tovább megy Tatabányára, ahol az Ádám almáit rendezi. Vidovszky György amúgy a Kolibri Színház rendezője, de azért ez nem annyira egyszerű, mint elsőre látszik. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
Hirdetés
Üdítő látogatást téve a kecskeméti bábfesztiválon, kiderült, mennyire sokszínű és eleven a műfaj, ráadásul mennyire harcias és vitakész maga a közeg. Még egy jellemző: végig teltház. TÓTH ÁGNES VERONIKA ÍRÁSA.
Nincs is annál különösebb, mint száznál is több nagyon lelkes drámapedagógust látni egy konferencián – közben pedig meggyőző előadást hallgatni arról, milyen siralmas a drámapedagógia helyzete az országban. Hogy fér össze a két tapasztalat? KOVÁCS BÁLINT ÍRÁSA.
Az Animáció Világnapját ünnepelték október utolsó keddjén és szerdáján az egykori Szindbádban, azaz a KINO moziban. Talán egy gyakorló animátornak vagy egy tisztességes animáció-fannak nem volt hiányérzete, nekem azonban távolról sem jelentett kielégítő élményt a rendezvény. TOROCZKAY ANDRÁS CIKKE.
Nincs jogosítványom, mégis pompásan uralom az autót. Nyílegyenesen haladok a sávomban, egyszerre húzom a fogaskerékre tekert kötelet és kormányozok a fa lábpedálokkal. Nem, nem a Vidámparkból ugrattam ki a Frédi-Bénis lábbalhajtóssal! A közeli Közlekedési Múzeum reneszánsz tárlatán gurulok. VALACZKAY GABRIELLA ÍRÁSA.
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtára patinás, emelkedett hangulatot társít a könyvek birodalmához, nyugat-európai színvonalat megközelítő, korszerű szolgáltatást nyújt, és a helyben olvasásnak-kutatásnak barátságos körülményeket biztosít. RÁDAI ANDREA BESZÁMOLÓJA.
„És milyen kiállítás van bent?” – kezdte végtelenített kérdéssorozatát egy asszonyság a könyvtár előtt, az utcára kitett asztalon lévő kiadványok között böngészve. Azt hiszem, nem jutottunk a tizedikig, amikor az egyik könyvtáros karon fogta, és bevezette. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
„Többet ésszel, mint a karddal, / rólam szól majd minden kardal!” – bizakodik a győzhetetlen Thészeusz, s nem ok nélkül. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.
Ábrándos és nosztalgikus előadás körhintává változó, pörgő napernyővel, repülő bálnával és egy vágyakozó elefánttal, aki pillangó szeretne lenni. Isten hozott a megvalósult álmok világában! TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A fanatikus kiskakas találkozása a szadista törökcsászárral, avagy zenés-táncos hadviselés egy lyukas garasért. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Hirdetés
Nekem nem az Ablak-Zsiráf, hanem a Gőgös Gúnár Gedeon volt a kedvencem, és egész jól megvagyok ma is Lukács Kató rajzaival, de ebben a könyvben épp az tetszik, ami nem nosztalgikus. KÜRTI EMESE ÍRÁSA.
Kicsit megszelídítve, átgyúrva, de szerethetően állította bábszínpadra Muszorgszkij művét a Csodamalom Bábszínház. Örülhetnek a miskolciak a hazai sikernek: az Operafesztiválnak ugyan vége, de ez az előadás továbbra is velük marad. TÓTH ÁGNES VERONIKA ÍRÁSA.
A Budapest Bábszínház két 1965-ben bemutatott előadással, A fából faragott királyfival és a Petruskával érkezett Miskolcra, melyeket nyugodt szívvel a „minőségét határozatlan ideig megőrzi”-kategóriába sorolhatunk. TÓTH ÁGNES VERONIKA ÍRÁSA.
A legelső Könyvhét tényleg könyvhét volt – 1929. május 13-tól 20-ig tartott -; két könyv jelent meg ekkor: Móra Ferenc Ének a búzamezőkről és Szabó Dezső Az elsodort falu című könyve. A könyvsátrak pedig biztos nem „csurogtak ki” a Vörösmarty térről. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Az unalmat csak a jól nevelt felnőttek viselik el (teljesen értelmetlenül), a még ösztönlény négyévesek viszont csak arra figyelnek, ami leköti őket. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Mi a közös bennük? Környe, Nyírparasznya, Sárszentmihály, Alsónána, Felsőrajk, Jászfényszaru, Bag, Inárcs, Magyarpolány. Tovább is van, mondhatnám még, ám a feladvány akkor sem lenne egyszerűbb. JÁSZAY TAMÁS CIKKE.
Ha egy gyanútlan külföldi május második hétvégéjén a Nemzeti Múzeum kertjébe tévedt, alighanem azt gondolta, hogy a magyarok hétköznapjainak természetes gyakorlata a szorgos múzeumlátogatás. Tévedett is, meg nem is. JÁSZAY TAMÁS CIKKE.
A Marczibányi téri Művelődési Központ terme színültig megtelik. Akik részt vesznek a Színházi Nevelési Társulatok Országos Találkozóján, mintha mind hinnének abban, hogy a drámajátékok és a színházi nevelési program: csodaszer. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.