Már alig várjuk a júniust. De nemcsak azért, mert cirkalmas betűkkel fölírhatjuk végre a táblára, hogy VAKÁCIÓ!, hanem mert már egy középhaladó betűfaló is pontosan tudja, hogy ilyenkor ki kell menni a könyvhétre, és végre kézbe lehet venni a regényfolyamok várva várt új köteteit, meg teljesen váratlan, meglepetésként magukkal ragadó, sokszor szemet gyönyörködtető új műveket fedezhetünk föl. S persze szinte kötelező bevásárolni: aki gyereket visz a könyvhétre, biztosan beszerzi legalább a szünidő elejére az olvasnivalót.
 Ünnepi Könyvhét, Budapest |
Az Ünnepi Könyvhétre tehát készülünk. Jól emlékszünk még a Nemzetközi Könyvfesztivál külön épületbe kényszerített gyerekkönyv-standjaira, az „igazi” vásártérből kiközösített kiadók szomorú szegregációjára, és reménykedünk, hogy a könyvhéten a dolgok a helyükre kerülnek.
Fölmennénk az ünnep előtt az internetre is, tájékozódni: megjelenik-e Böszörményi Gyula beharangozott új kötete, mikor és hol dedikál a szerző, kint lesz-e most is a vásárban Bosnyák Viktória és Berg Judit, hol keressük Szilágyi Ákos CD-re énekelt-kántált verseinek legújabb szépséges kötetét, jön-e valami új Varró Danitól esetleg? Az unnepikonyvhet.hu azonban olyan, mintha a könyvkiadást meg sem érintette volna az infokommunikációs forradalom, adatbázisnak, keresési lehetőségnek nyoma sincs, de még a webes formátum is a távoli jövő reménye csupán: letölthető word és pdf fájlokban kutakodhat, aki elég elszánt. Nem reprezentatív közvéleménykutatásom szerint a 13 év alatti közönség szerint a könyvhétnek nincs használható honlapja, ezért ha valóban meg szeretnénk tudni valamit, inkább nézzük a kiadók oldalait, azokon úgyis pontosabban szerepel, ki mikor dedikál. (A kiadók honlapjaira a könyvhét szájtjáról nem mutatnak linkek. Mégis, kinek az ünnepe?)
 Ünnepi Könyvhét a Vörösmarty téren |
Minden könyvhetezők réme, Medárd idén korán érkezik, de végül egy időre kegyelmet kapunk: a megnyitót és a pénteki napot is (a központi helyszínen legalább) megkíméli az időjárás. A standok betöltik a Vörösmarty teret, de még a Váci utcába is benyúlik a pavilonsor. Többségükben a Duna felőli oldalon sorakoznak a magukat gyerekkönyvkiadónak tekintő vállalkozások. Gyereknek valót egyébként találunk szinte mindenütt, alig akad olyan kiadó, amelyik ne próbálkozna legalább érintőlegesen gyermek-, ifjúsági vagy ismeretterjesztő irodalom megjelentetésével.
Szerencsére csak a név jelzi a megkülönböztetést – 79. Ünnepi Könyvhét és 7. Gyermekkönyvnapok –: a Vörösmarty téren csak egy könyvhét van, ahol gyerek és felnőtt, unoka és nagyszülő együtt sétálhat-kutakodhat. A gyerekkönyvesek sora után befordulunk a sarkon, hogy fölfedezzük Nagy Bandó András nevettető gyerekverseinek újabb kötetét vagy a Szabó T. Anna, Tóth Kriszta, Varró Dániel trió ábécéskönyvét sok-sok „felnőttkönyv” között, a vásár kellős közepén.
 Ünnepi Könyvhét, Budapest. Fotó: Szkárossy Zsuzsa |
A Nemzetközi Könyvfesztivál gyereksarka viszont nagyon hiányzik: a legkisebbek biztosan jobban járnak, ha a „csupa láb” könyvheti forgatagból kimaradnak, sehol egy szeglet, egy biztonságos zug, ahol az új szerzeményekbe bele lehetne lapozni, ahol egy kicsit (akár szülőstül-nagyszülőstül) megpihenhetnének a gyerekek. Egyedül a színpadra szerelt rádióstúdió előtt kínálkoznak ülőhelyek (így legalább a műsorfelvételeknek látszólag közönsége is akad), egyébként csak a dedikálóasztalok mellett ülhetünk le, két szerző közt, röviden. Miközben a kiadók jelentős, átlagosan 20%-os árengedménnyel csábítanak vásárlásra, a Gerbeaud továbbra is a jellemző pesti ár másfél-kétszeresét kéri egy gombóc fagylaltért a téren. Bosszantó.