Sörösüveg, vécécsésze, rapper sapka és mamutállkapocs nem kell minden áron egy jó helytörténeti kiállításhoz, ám a berlini Neukölln Múzeum bebizonyította, milyen jó, ha van. VALACZKAY GABRIELLA ÍRÁSA.
Szabad-e sörözni a meggyilkolt európai zsidók berlini emlékművén? Kiszedik-e a betonból Németországban is a deportáltakra emlékeztető botlatóköveket? Miért cenzúrázta Anna Frank naplóját megjelenése előtt az apja? És mi minden előzi meg egy emlékmű felállítását Berlinben? VALACZKAY GABRIELLA ÍRÁSA.
Szörny vagy angyal? Rejtőzködő vagy exhibicionista? Makulátlan vagy perverz? Zseni vagy pszichopata? A Vivian Maier nyomában című dokumentumfilm szerencsére az utolsó kockáig nyitva hagyja ezeket a kérdéseket. A múlt század egyik legjelentősebb street fotósának kikiáltott, 2009-ben elhunyt bébiszittert képein kívül ez a sehol el nem varrt sztori teszi ellenállhatatlanul érdekessé. VALACZKAY GABRIELLA ÍRÁSA.
Jónéhány éve szerencsére már szelektálni nehéz, nem találni. Pompás irodalommal és egyre zseniálisabb illusztrációkkal kényeztetnék gyerekeinket a hazai kiadók. Csak bírjuk megfizetni. VALACZKAY GABRIELLA ÍRÁSA.
Nincs jogosítványom, mégis pompásan uralom az autót. Nyílegyenesen haladok a sávomban, egyszerre húzom a fogaskerékre tekert kötelet és kormányozok a fa lábpedálokkal. Nem, nem a Vidámparkból ugrattam ki a Frédi-Bénis lábbalhajtóssal! A közeli Közlekedési Múzeum reneszánsz tárlatán gurulok. VALACZKAY GABRIELLA ÍRÁSA.
Ha az volt a céljuk, hogy csillapítsák testünkkel kapcsolatos millió kételyemet – az nem sikerült nekik. Tucatnyi friss kérdésemre viszont nem felelt senki: a Bodies című kiállítás résztvevői keveset beszélő, preparált kínai hullák. VALACZKAY GABRIELLA CIKKE.
„Végy egy jó kövér kappant és egy nagy disznóoldalast és két nagy hagymát és fél libra édes és finom fűszert és végy három libra friss zsiradékot, ami nem sós és végy három kenyérnyi lisztet, a legjobbat, amid csak van!” VALACZKAY GABRIELLA CIKKE.