Öt perccel ezelőtt, még bent a szegedi Somogyi-könyvtár épületében épp erről meséltek a könyvtárosok, saját verbális találmányukat, a küszöbfélelmet is említve, amit szinte nap mint nap tapasztalnak. Vagyis az ajtóig igen, azon túl már nehezen. De ha már bent is vannak az újdonsült, netán a törzslátogatók, sokan csupán a kölcsönzésre szorítkoznak, s csak a könyvtárosokkal való beszélgetésekből jönnek rá – hiába az ismertetők és az információs rendszer hozzáférhetősége -, hogy itt mást is lehet csinálni. Például internet-tanfolyamot végezni vagy régi újságokat föllelni, amire persze a könyvtáros szeme kerekedik, mert egy XIX. század végétől adatolt-dokumentált, sok egyéb között a Századok évfolyamait is őrző gyűjteményben a régi valamivel távlatosabb dimenziókat jelent, mint az általában kérdezett, egy hónappal ezelőtti helyi lap példánya.
 Gyöngyfűzés a Somogyi-könyvtárban |
Az előtérben berendezett kiállítások tárlói között kíváncsiskodtam az Országos Tini Könyvtári Napok sikeréről, ami az ismerős formációk mellett a cél érdekében egy-két könyvtáridegen szeánszot is befogadott, így például smink- és frizura-tanácsadást. Nincs mese, újítani kell, különben olvasók nélkül marad az intézmény. Egyik beszélgetőtársamat asszonyklubba hívták, hogy meséljen a könyvtári időtöltés lehetőségeiről. Miért nem ők jönnek ide? – kérdem naivul, de erre csak legyintenek. Ha kell, akár ki is mennek az olvasóért, ráadásul szívesen.
Egyébként a hét többi rendezvénye is népszerű volt, hatvan-nyolcvan-száz érdeklődőtől övezve zajlott le valamennyi. A játék- és versenyprogramok, nyilvános beszélgetések és kiállítások máskor is sikeresek, de az újszerű sétán, a közeli Tömörkény Művészeti Szakközépiskola műhelyeibe vezető műteremtúrán is legalább kétosztálynyian voltak. A sláger persze a vasárnapi nosztalgia villamos járat, amin egy hevenyészett beiratkozó pultnál könyvtárosok fogadták az utazás közben – díjtalanul – beiratkozókat.
Nem csak a nap, de a programsorozat végén is járunk: közönségtalálkozó zárta a tini-hetet. Három ügyesen kiválasztott, közismert vendéget ültettek egymás mellé, akik semmiben sem hasonlítottak egymásra: Ördög Nóra, az RTL Klub műsorvezető-szerkesztője képviselte a trendit, Pataki Ferenc színművész a rendszeresen és igényes irodalmat olvasó értelmiségit, Sík Márton a magyar férfi kajak négyes tagja pedig szimpatikus őszinteséggel a könyv után – igazoltan – ritkábban nyúló, de korántsem elzárkózó attitűdöt.
 Könyvtári kalandtúra bekötött szemmel (A képek forrása: Somogyi Könyvtár) |
Innen érkeztem a kiállítások helyszínére, ahol Az orvoslás története Galenustól Herczel Fülöpig teljesen váratlan módon rögtön lebilincselt az egyik felnagyított könyvábra láttán, mert első pillanatban Szász János Ópium című filmjének óriási kezelő-termére emlékeztetett. Közelebbről nézve aztán kiderült, hogy ez némileg barátságosabb hely, csupán „Testegyenészi intézet”. Egy másik tabló „A nő mint háziorvos”-t mutatta tizenhárom helyzetben, s már rabja is voltam a tárlatnak, amely a 2010-es Pécs Európa Kulturális Fővárosa program felvezető évekre tervezett produktumaként, a pécsi egyetemi és a Klimo Könyvtárral való együttműködésnek köszönhetően jött létre.
Pár lépéssel odébb már reneszánsz könyvek sorakoznak, s hiába kaptunk gazdag testközeli élményt idén ebből a korszakból, Temesvári Pelbárt prédikációinak 1500-as kiadása hajdani díszének kopottsága ellenére lecsendesít.
Ezek mind egy vasárnapi nap (október 12.) eseményei, ekkor ért finisébe az Országos Tini Könyvtári Napok, ami összetalálkozott a Könyves vasárnap évek óta visszatérő akciójával. Nem túlzás a szó, ugyanis ekkor és csak ekkor, a bájos iróniával „megbocsájtás napjá”-nak nevezett egyetlen napon lehet késedelmi díj fizetése nélkül visszahozni az elkóborolt kintlévőségeket.
Kapcsolódó cikkünk:
Rádai Andrea: Bejönnek-e? / Országos Tini Könyvtári Napok, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár