Hirdetés
Azok az igazán ütős diákszínjátszó előadások, amelyek a résztvevők saját világáról szólnak, olyan területről, amit igazán jól, belülről ismernek. Ki a diktatúrában, ki a mitológiában talált magára a harmincéves jubileumát ünneplő Országos Diákszínjátszó Egyesület gálaműsorának két előadásában. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Kallódó lakótelepi tinédzserek, akik egy értelmetlen haláleset miatt nőnek fel hirtelen, illetve egy, a nevekben történelmi, a sztorit illetően nagyon is aktuális uralkodói felnövéstörténet, sok zenével. Ilyen előadásokat is láthattunk az Országos Diákszínjátszó Egyesület 30. születésnapja alkalmából a Nemzeti Színház kamaratermeiben. KÓNYA RITA VERONIKA BESZÁMOLÓJA.
Akiknek a betlehemes játékról véget nem érő általános iskolai műsorok jutnak eszébe, ahol bágyadt szülők nézegetik lopva a telefonjukat, miközben gyermekeik egy nem nagyon képességes pedagógus rendezésében szavalják a Betlehemi királyokat, feltétlenül nézzék meg Horváth Márk előadását a Vaskakas Bábszínházban. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Hirdetés
Előadásszám tekintetében a leghosszabb nap a szombati. Duplázások is vannak, Schneider Jankó és Zalán Tibor két előadásban is szembejön. Jól vagyok tartva, csupa igényes előadást látok, egészen változatos erősségekkel. TÓTH ÁGNES VERONIKA BESZÁMOLÓJA.
Két nap, négy verseny- és egy versenyen kívüli előadás. Tanulság: reggel 11-kor is van katarzis, és a női energiák nem tesznek rosszat egy gyerekelőadásnak sem. Persze az sem baj, ha férfi a rendező, csak tudja, mit akar. PAPP TÍMEA BESZÁMOLÓJA.
Ötödik alkalommal lepik el válogatott gyerekelőadások a Marczibányi Téri Művelődési Központot. Tóth Miklós rendező 22 előadást válogatott a szemlére, s már az első napon karakteres produkciókat láthattunk hadrendbe állítva. SZ. DEME LÁSZLÓ BESZÁMOLÓJA.
Egyik legeredetibb hangú költőnk második gyerekkönyvével jelentkezett, amelyben mindent megtalálunk, amit a meséktől elvárni szokás – ha nem is a szokott módon. URFI PÉTER KRITIKÁJA.
Tavaszköszöntő örömtáncra gyűltek össze az ország és a Kárpát-medence minden szegletéből a népművészetek szerelmesei, hogy a hatalmas tereket muzsikával, tánccal-dallal, kézműves tárgyakkal megtöltve csak úgy sugározzák a jókedvet. SZILÁGYI ZSUZSA ÍRÁSA.
Ketreceink címmel a társadalmi aktivitásra nevelés lehetőségeiről rendezett nyilvános szakmai napot a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ. SISSO ÖSSZEFOGLALÓJA.
A „Vendégünk Csehország” programsorozat keretén belül megrendezett kiállítás nem annyira Zdeněk Miler animációs rendező, mint inkább az általános vakond (Kisvakond?)-kultusz jegyében zajlik. TÓTH ÁGNES VERONIKA ÍRÁSA.
Igényes, szemrevaló, tartalmas folyóirat az általános iskolásoknak szóló, alig több mint egy éve debütált Szitakötő. A frissessége mégis hagy maga után kívánnivalót: segítségével jóleső időutazást tehetünk a hetvenes-nyolcvanas évekbe. TÓTH ÁGNES VERONIKA SZEMLÉJE.
Páratlan, de Janus-arcú népszerűség a meseillusztrátoroké, mert bár az ő képeiket ismerik a legtöbben – lévén gyerekkorában mindenkinek van mesekönyve –, a szakma könnyűszerrel elfeledkezik róluk. Ahogy a rajongótáboruk is: az időközben hálátlanná vált felnőttek. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Hirdetés
A bábos műfaj erőre kapását az is jelzi, hogy a kortárs magyar drámának szentelt fesztiválon több, mai szövegből készült bábdarab is helyet kapott. Saját épületének impozáns termében csatlakozott a programhoz a Vojtina Bábszínház előadása. SZ. DEME LÁSZLÓ KRITIKÁJA.
A Csodaceruza szerkesztősége az év végén különszámot adott ki 2008 ötven legfontosabb – számukra legfontosabb – mesekönyvéről. TÓTH ÁGNES VERONIKA FOLYÓIRATSZEMLÉJE.
A Csodaceruzához hasonló profilú lapoknak külföldön népes szerkesztősége, irodája, hosszú távon tervezhető büdzséje van; itthon mindössze ketten, Sándor Csilla Mária és Lantos P. István tartják életben a gazdagon illusztrált gyerekirodalmi folyóiratot. TÓTH ÁGNES VERONIKA FOLYÓIRATSZEMLÉJE.
Gyermekönkormányzatiság vagy rászoruló családok hatékony segítése? Nehezen kezelhető gyerekek vagy önkénteskedés? Kortárs mediátorok vagy interkulturális nevelés? A MindenGyerek konferencián többszörösen klónozni kellett volna magam, hogy ne maradjak le semmiről. TÓTH ÁGNES VERONIKA ÖSSZEFOGLALÓJA.
A Bábpuccsban két előadás fut párhuzamosan: egy viccesnek szánt, de inkább csak faragatlanul obszcén és didaktikus tanmese a menny és a pokol között pendliző Katonáról és egy metaszínházi vonulat, mely a kulisszák mögé enged bepillantást. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Peer Krisztián darabja alapvetően a fiatalok szemszögéből tekint vissza illetve előre az élet szorongásaira, melyekről sokszor azt gondoljuk, csak velünk fordulnak elő. MIKLÓS MELÁNIA KRITIKÁJA.
A Bóbita előadása két történetet elegyít: a három kismalacét és a ravaszdi kismalac meséjét. KERESZTESI JÓZSEF KRITIKÁJA.
A címben nevezettek közül néhányan Kecskeméten is felléptek november közepén Kecskeméten a Magyarországi Bábszínházak IX. Találkozóján. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
Új kifejezést tanultam a Kolibriben. A Tündér Lalát a gyerekközönség hangos vissza-vissza üvöltéssel honorálta, majd rákezdték: „Elölről újra!” Tényleg jó előadás volt, bár Katkics Ilona filmje azért visszaköszöngetett párszor. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.