Bálint Ágnes Frakk, a macskák réme című meséje negyven éve része a magyar mese-univerzumnak. Az 1970-es évek elején induló rajzfilmsorozat négy évadával, majd folyamatos ismétlésével évtizedekig határozta meg a gyerekek vizuális élményeit. Ahogyan a Vaskakas Bábszínház Pom Pom meséi című előadásának esetében, úgy itt is feltehetően a múltbéli élmények átörökítése a cél. A Frakk nem csupán az izgalmas kutya-macska ellentét megjelenése, de a karakterek megnyerő humora miatt is megőrzendő alapműnek tűnik.
A kör alakú forgószínpadon elhelyezkedő díszlet már első ránézésre zsúfoltnak tűnik. A szép, robusztus bútorokkal berendezett nappali és a világos, mintás elemekből álló konyha egy két főre méretezett lakás képét mutatják. Habár Irma néni (Rab Viki) és Károly bácsi (Szukenyik Tamás) már a történet kezdetén Szerénkével (Bánky Sára) és Lukréciával (Ragán Edit) osztozik a lakáson, a bonyodalmak csak Frakk (Vitányi-Juhász István) megjelenésével kezdődnek.
Kocsis Rozi rendezésében Frakk izgága, első megjelenésekor mindent felforgató kutyaként lép színre. Nem meglepő, hogy érkezése rögtön kettéosztja a háztartást. Miután Károly bácsi a padlásra küldi a macskákat, Szerénke és Lukrécia tervet szőnek a kutya eltávolítására. Habár Irma néni titkon gondoskodik a padlásra száműzött macskákról, amikor Károly bácsi visszaviszi Frakkot eredeti gazdájának, mégis hiányolni kezdi a kutyát. A végén természetesen minden jóra fordul, és az előadás elején látott kergetőzés szórakoztató játékká változik.
Rab Viki. Fotók: Vaskakas Bábszínház
Nagy Orsolya szövege ötven percbe sűríti a gyűlölködés és az egymásra találás történetét. Fordulat leginkább a macskák Frakkhoz fűződő viszonyában következik be az előadás háromnegyedénél, igaz, ennek nem sok előjelét láthatjuk korábban. Az előadás dinamikáját kétségkívül Károly bácsi és Irma néni párosa határozza meg. A két színész játékából rögtön kiérződnek az együtt töltött évek alatt felhalmozott játszmák. Az előadás humorának gerincét éppen ezek a játszmák, pontosabban Irma néni titkolózása, a macskák iránti elfogultsága adja. Nem teljesen egyértelmű, hogy Irma néninek miért kell titkolóznia a férje előtt, de a közönség jól reagál a lebukás veszélyével járó jelenetekre.
Miareczky Edit díszlete egyszerre összpontosítja a nézők figyelmét és szolgálja az előadás dramaturgiáját. A sűrűn bútorozott, kör alakú díszlet folyamatos takarással szolgál a bábszínészek számára, de sok játékra, eltűnésre-felbukkanásra is lehetőséget ad. Vitányi-Juhász István Frakk mozgatójaként ki is használja ezt a lehetőséget, dinamikus játékával pontosan vázolja fel a fiatal, izgága kutya karakterét. A Bánky Sára és bábja által megjelenített Szerénke karakter Lukréciánál lassabb felfogású, de kedvesebb karakternek tűnik. Nemcsak személyiségvonásokban, de hanghordozásban is különbözik Ragán Edit Lukréciájától. Szerénke éles, magas hangja számomra a bábparódiák szokásos állatkaraktereiből ismerős, de kétségtelenül elkülöníthetővé teszi őt Lukrécia mélyebb, kifinomultabb beszédmódjától. Az előadás humorát leginkább éppen a két macska ellentétes karaktere adja. A szövegkönyv egyik legerősebb vonása ez a gyerekek és felnőttek számára egyszerre érvényes, olykor kissé cinikus, rosszindulatú humor.
A történet fókusza jól megragadható. A széthúzást és a tőlünk különböző kirekesztését állítja szembe a békés együttéléssel, a másik irányába való nyitottsággal. Fontos üzenet ez a világképüket éppen kialakítani igyekvő gyermekek számára. Folyamatos kérdés azonban, hogy vajon az egyszerű üzeneteket mennyire lehet és kell bonyolítani a színházi hatás, vagy a dramaturgiai izgalom érdekében. Felnőtt szemmel mélyebben megalapozott fordulatokat és önmagukra jobban reflektáló macskákat is örömmel fogadtam volna, ám ezeket a nézőtéren ülő (óvodás korú) célközönség egy pillanatig sem hiányolta. A történet és a következetesen végig vitt színészi játék nem hagynak maguk után kérdéseket, csak a megoldás okozta örömöt és megnyugvást.