Körülbelül hetente történik az emberrel olyasmi, amiből filmet kéne írni. Körülbelül naponta olvas-lát-hall valamit, ami már majdnem film is. De az ilyesmikkel nem árt óvatosan bánni. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Csak néhány fiók nyílt ki a Magyar Távirati Iroda fotóarchívumában. És ezekből is valódi kincsek kerültek elő. A múlt egy darabja – van mit nézni rajta, annyi szent. Bár nem mindig épp azt, amit a fotós láttatni akart. Vagy igen. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Kevés erősebb evidencia van annál, mint hogy a bornak kultúrája van. A borivásnak is. A borkóstolásnak művészete. Adnak belőle doktori diplomát is. Amióta magunk mögött hagytuk a szocializmust meg a százforintos egri bikavért, kinyílt előttünk egy világ: a jó magyar bor világa. CSÁKI JUDIT CIKKE.
Koncert – így az alcím; és ez nem egészen pontos, mert amit a kétezer ember látott és hallott a pécsi Sportcsarnokban, az egy koncertformájú színház volt. Ne tévesszen meg senkit, ha egy színész énekel, attól ő még színész – és hát a zenekar, az is színházat csinált ezen az estén. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Bunda, nagy-nagy bunda volt a TÁP Színház harmadik – hatalmasra keresztelt –színészversenye. A zsűri kezdettől fogva Anger Zsoltot nyomta – de nem el, mint hajdan Krahácsot -; ő nyert, naná. Ahhoz persze, hogy igazi bunda legyen, Angernek rossznak kellett volna lennie. De jó volt. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
A következőt tudom jelenteni: amióta először – vagy egy éve – láttam a Katona József Színház Dzsesztetés című produkcióját az A38 hajón, jelentős előrehaladás történt. Kivált Pelsőczy Réka és Nagy Ervin jutott előre több hanggal is saját hangszerének megszólaltatásában. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Az ember szinte hallja Bonnie Tyler rekedtes és elszánt üvöltését: I need a hero… A Die Hardnak pedig végtére is létezhető fordítása a halálkemény… A kétfajta gátlástalansághoz még hozzávehetjük magát a filmet, meg azt is, aki írta. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A legelső Könyvhét tényleg könyvhét volt – 1929. május 13-tól 20-ig tartott -; két könyv jelent meg ekkor: Móra Ferenc Ének a búzamezőkről és Szabó Dezső Az elsodort falu című könyve. A könyvsátrak pedig biztos nem „csurogtak ki” a Vörösmarty térről. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Legelsősorban is nagyon szabad előadás a Szabadazá. És nemcsak azért, mert voltaképpen a legújabb kori szabadság kitöréséről szól – bár a kohézióját ez adja -, hanem azért is, mert változatos kifejezésbeli és formai eszköztárát is a szabadság szervezi. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Nézik-fürkészik az emberek a képeket – itt egy szép madár, ott egy csodás táj, amott egy egzotikus, idegen város. Aztán arcok, kényszeredett mosoly, nagy kerek szempár; felnőtt-hazugság, gyerek-őszinteség. Keressük magunkat 2007 magyar sajtófotóin. Ránk ismerünk-e? CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Szerintem nincs az a remekmű, amelynek bármiféle hozzányúlás csak árthat: hozzányúlása válogatja. Na jó, a Milói Vénusznak ne ragasszák vissza a karjait… Lehár Ferenc A víg özvegy című operettjét láttam. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Az előadás ikonja az a kép, amelyben számosan hajtják fejüket Mészáros Piroska ölébe, odafönt a keskeny platón, és a világítás a keletkezett fürtszerű építményt emeli ki. Egy végzős egyetemi színészosztály nagyjából-egészéből összeborul. Weöres Sándor Octopus, avagy Szent György és a Sárkány históriája című darabját játsszák. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Nem olvasásra termett a 2006/2007-es évad rengeteg információját összegyűjtő Színházi évkönyv. Számok, nevek, adatok állnak glédában benne: akár egy sűrű erdő. Legjobb, ha belevág az ember, és ha kitartóan bandukol, bizony, nagy összefüggéseknek jöhet a nyomára. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Pont ilyennek képzelek egy brókert: elegáns az öltönye, tükörfényes a cipője, Mont Blanc a tolla, whisky az itala, steak az ebédje, teraszos a lakása. Ha részeg, olyan, mint a többi ember, és a frigóba teszi a telefont. De egyetlen brókert sem ismerek. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.