Lőrinczy Attila: Könnyű préda / Városmajori Szabadtéri Színpad
2013.08.04.

Habkönnyű nyári bohóság? Ugyan. Halotti tor, szappanopera-dialógusokkal. Van azért társadalomkritika is, miért ne lenne? KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.

Trombitaszóra vonul be gyászmenet. A soványka cselekményt feldúsítandó időnként nyálas slágereket búgnak a szereplők. Meg kell a szívnek szakadni. 

Margitai Ági, Bezerédi Zoltán
Margitai Ági, Bezerédi Zoltán
Klárika, a hervadó fiatalasszony (Pikali Gerda) elveszíti férjét, a dúsgazdag, öreg vállalkozót. A körülötte lebzselő hímek azonmód rányomulnak a hamvas özvegyre, aki azt reméli, a familiáris szokásjog alapján „jár neki” az ifjú, snájdig cégvezető, Krisztián (Mózes András e. h.), akivel korábban már kavarhattak egy sort. Hamar csalódnia kell. S ekkor egyenként, szigorúan libasorban – a szerző nem akarná túlságosan megterhelni a publikumot –, bepróbálkoznak nála a felajzott barátok. 

Először Richter úr, az őskomcsi exmunkásőr privatizatőr (Bezerédi Zoltán), aki, mit ad isten, alaposan megtollasodott a legutóbbi gengszterváltás idején. Klárikánk, szegény, nem egészen pontosan őrá gondolt rózsaszín álmaiban. Következik a keresztény-nemzeti nőgyógyász főorvos, Doktor Zám (Balikó Tamás), a deresedő amorózó, aki jobb pillanataiban magyar klasszikusokat idéz. Meg kell halni, jaj, meg kell halni; ő sem jár sikerrel. S ahogy sorra kosarat kapnak a szépkorúak, Klárika végül kiköt egy Amerikába szakadt zenélgető magyarnál, Pateknél (Sarkadi Kiss János), aki a mesés Floridába csábítja. Egymás karjaiba is omolnak, de csakhamar kiderül, hogy az élet császára csóró utcazenész a tengerentúlon és szívességi alapon bérel valami lyukat egy kubai nőtől. Azért sajnálni lehet, hogy Lőrinczy nem szán legalább egy epizódot az öregasszonynak, mert hoppon maradt hősünk a darab vége felé bejelenti, hogy jobb híján elveszi, a vagyonnal együtt. A kis családban sertepertél még az elhunyt vállalkozó flegma fiacskája, Imike (Kelemen József), aki a pián és bizonytalan kimenetelű örökségén kívül nemigen mutat érdeklődést a világ dolgai iránt. De az övé legalább kompakt figura, lehet róla tudni, hogy mikor, hová, merre, meddig, sőt még azon túl is. 

Balikó Tamás, Pikali Gerda, Bezerédi Zoltán
Balikó Tamás, Pikali Gerda, Bezerédi Zoltán
A gyengécske sztorit némiképp árnyalhatnák a mellékszereplők. Úgy is, mint a korosodó spiritiszta jósnő, Főnix Mirella (Margitai Ági), egy slampos autótolvaj-páros, Sankó (Hajmási Dávid e. h.) és Yvette (Piti Emőke e. h.) – a lány hozzá még prosti is –, akik nemcsak kocsit lopnak, hanem azzal együtt az elhunyt urnáját is. Ám a dzsolidzsóker mozgalmárnak, Richter úrnak (hja, a nevek muzsikálnak) élnek a gyümölcsöző kapcsolatai, zakatol a pártállami network, csak egy telefon a yardnak, máris előkerül az elcsaklizott verda, a sanda tolvajok meg szánva-bánva bűneiket, előkullognak. Igaz, a hamvakat időközben kihajították az ablakon, de sebaj, elindulnak megkeresni. Megkerül az urna, vagy mégsem, végül is tök mindegy. 

A hosszúra nyújtott játék vége felé, a lankadó nézők figyelméért vívott harcban mi jöhetne más, mint a deus ex machina. Mégpedig egy tűzrőlpattant erdélyi leányzó képében, aki ízes szófordulatokkal hozza az álmélkodó kiscsalád tudomására, hogy ő bizony Suhanik úr balkézről fogant gyermeke a messzi havasokból. Meg természetesen a csinos vagyon pecsétes papírokkal igazolt, egyedüli és kizárólagos örököse, aki mindjárt rendelkezhet is a cégek, a beosztottak, s a hátra maradt családtagok fölött. A Kincsőt játszó Gonda Kata e. h. zamatos beszéde e ponton könnyedén siklik át egy szigorú menedzser hölgy pattogó nyelvi rituáléjába. Nem árt, ha a valóság minél teljesebb szegmenseivel szembesülünk.   

Fotók: Szabad Tér Színház
Fotók: Szabad Tér Színház
Összefüggő cselekmény úgyszólván nincs, csak történet-foszlányok egy halotti tor utáni zűrzavarból. Az alkalmi ötleteket, amelyeket feldob az író, sem viszi következetesen végig. A jobb sorsra érdemes Pikali Gerda törekvően adja a szánni való negyvenes özvegyet, aki a zsarnoki férj szolgálatában feláldozta zsenge fiatalságát, s végül még a tutiból is kitúrják. S tulajdonképpen a szereplők majd’ mindegyike teszi, ami a szűkre szabott keretek közt tehető, csak épp a komédia nem bír valahogy lábra kapni, mindvégig szolidan csordogál a hervadt történet, különösebb izgalmak nélkül. Kelemen József öntörvényű, elszállt Imikéje mindenesetre üdítő színpadi jelenség.   

Könnyű, nyári este, a nézőtéren vidáman elnevetgélnek a nézők, van, aki hamar fogyasztani is kezd, tíz körül friss, illatos levegő áramlik a Városmajor kies ligetei felől. Egy úr a nézőtéren szinte kényszeresen hahotázik, a legapróbb és legidétlenebb poénon is halálra röhögi magát, pukkadozik, fulladozik, előredől, nevetőáriákat abszolvál. A mellette ülők követni próbálják, vagy csak szimplán bosszankodnak; őszintén szólva, érdekesebb jelenség, mint ami a színpadon történik. 

Lőrinczy darabjában nemcsak a figurák közhelyesek és vázlatosak, hanem a komédia fordulatai is meglehetősen laposak és kiszámíthatók. Réthly Attila rendezése meg sem próbálja feldúsítani vagy valamiképpen életre galvanizálni a sápadt, vértelen vígjátékot, inkább áttolja, többek között a giccses zenei betétek révén, a túlcsorduló érzelmesség, az érzelgősség ingatag mezejére. Az előadás üresjárataiban – szinte csak ilyenek vannak – van idő szemrevételezni a környezetet. Az egykor szebb napokat látott grandiózus nézőtér apró, viharvert, kényelmetlen műanyag székei a régmúlt rekvizitumai. Az aljzatot porló kőzúzalék borítja.  
Komédiázni persze sokféleképpen lehet. Vállalva akár a harsányságot vagy a legszimplább vígjátéki eszközöket. A játék egy kitüntetett pontján Bezerédi kádári nosztalgiákkal átitatott, habzó szájú munkásőrből lett újsütetű mágnása pisztollyal hadonászik. Aztán zsebbe süllyesztve a gyilkot, mintegy ágyékon lövi magát. Meglőve kibiceg a színről. Fölnézek az égre. Csak azért nem szakad le, mert a városmajori szabadtéri színpadot gondosan lefedték egy hatalmas tetővel. 
Rendezés:  Réthly Attila,  Szereplők:  Pikali Gerda,  Kelemen József,  Sarkadi Kiss János,  Bezerédi Zoltán,  Balikó Tamás,  Margitai Ági,  Mózes András e.h.,  Gonda Kata e.h.,  Hajmási Dávid e.h.,  Piti Emőke e.h.,  Korrepetítor:  Nemessányi Éva,  Díszlet és jelmez:  Fógel Adrienn,  Zene:  Dobri Dani,  Rendezőasszisztens:  Csorba Mari