Nem jár erre sem a Kalmár, sem a Fejedelem, sem a Tudós. Amit Csongor tőlük megtudhatna, azt már tudja. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
A székesfehérvári a nyolcadik magyar bemutató A király beszéde című darabból, amelyet a Tom Hooper által rendezett nagy sikerű film után a forgatókönyvíró, David Seidler adaptált színpadra. De miért érdekli a (magyar) közönséget ilyen nagyon VI. György király beszédhibája? PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
És nem: amíg a Fidesz van hatalmon, nem lesznek nyilvánosak az ügynökakták. Hozzáteszem: amíg a szocialisták voltak hatalmon, addig sem lettek nyilvánosak. Nyilván mindkét pártnak súlyos érdeke fűződik ahhoz, hogy így legyen és így maradjon. Bereményi Géza és Kovács Kriszta Apacsok című drámája: ügynökdráma. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A színpadon egy jacht és ízléstelen mai ruhákba öltözött, felkapaszkodott nyárspolgárok, akik arisztokratát játszanak – ám a Telihay Péter által rendezett székesfehérvári Mágnás Miska párhuzama a jelen felső tízezrével csak részben működik. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Zavarba ejthet egy szerzőt, ha azt kérik tőle, írjon egy darabot az Aranybulla születésnapjára. Ez történhetett Totth Benedekkel is, aki a körülményekhez képest egészen izgalmas értelmezést választott mindehhez. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Hálás, mármint színészileg hálás szerepek vannak ebben a darabban, bár a játszást nem megkönnyíti, hanem megnehezíti a gyakori, refrénszerű alkoholizálás. Hogy mi itt a tét – no, ezt már nehezebb tetten érni Edward Albee hatvanplusz éves darabjában. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Lassan kétszáz éve, hogy megszületett Petőfi. Emiatt rengeteg mű születik majd az elkövetkezendő egy évben azért, hogy lerója tiszteletét az egyik legnagyobb magyar költő és a ’48-as forradalom hősei előtt. E művek legtöbbjének a célkitűzése nagyjából itt meg is áll majd – a sort a székesfehérvári Petőfi rock nyitja. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Az Apfelbaum. Nagyvárad, Berlin című kötet kötött formában írt, verssorokba tördelt esszé, egy sokszereplős, a valóságot ezúttal nemcsak a fikcióval, de a transzcendenssel is erősen kölcsönhatásba hozó, ütköztető elmélkedés, nagy, egyszerre a humanizmus mellett és ellen elmondott beszéd. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF RECENZIÓJA.
Egy elidegenedett, végtelenül közönyös család életébe eljöhetne a megváltás, esélyt kaphatnának a jobbra, a változásra, ám ők nem csupán nem kívánnak élni vele, de észre sem veszik a lehetőséget. KÓNYA RITA VERONIKA ÍRÁSA.
A Tündérkirálynő és tündérszolgája összecsövezve úgy hatnak, mint egy Laokoón-csoport, amelyet racionalizálás címén leépített a cégvezetés. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
Güllen lakosai reménykedve várják a milliomosnőt, ott toporognak egymás mellett az állomáson. A szokottnál egyénítettebb, érdekesebb karaktereknek tűnnek, így felrémlik annak lehetősége, hogy Bagó Bertalan székesfehérvári rendezése talál olyan fogást Dürrenmatt darabján, amely számomra is vonzóan érdekessé teheti Az öreg hölgy… bemutatóját. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
A színházi munkafolyamatban talán a dramaturgok végzik a legösszetettebb munkát. Darabot választanak, részt vesznek az összes próbán, írnak és közösen gondolkodnak a rendezővel. Mégis nagyon keveset beszélünk róluk, amikor egy színházi előadás szóba kerül, sokan nem is tudják, hogyan vesznek részt ők az alkotófolyamatban. Ennek okairól és a dramaturgszakmáról beszélgetünk Kelemen Kristóffal, a Radnóti Miklós Színház dramaturgjával, Perczel Enikővel, a székesfehérvári Vörösmarty Színház dramaturgjával, valamint Zsigó Anna szabadúszó dramaturggal.
Moderátor: Puskás Panni
A háború szaggatta Délen, vagy tán a Távol-Keleten vagyunk? A premier idején még senki nem gondolt szomszédos országra. Többezer éves szöveg szól, százötven éves műfordításban. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Másfélórás önvallomás, egy korosodó üzletember felmentést kereső, kényszeres, már-már gyerekes szövegelése. Végtelenül közhelyes egy történet, röhejesen tragikus egy életút, amelynek jelen stációjánál ott a tétova kérdés: mi az élet célja? Mivel nem életvégi a számvetés, talán még van esély másképpen csinálni. KÓNYA RITA VERONIKA KRITIKÁJA.
Gáspár Sándorral, a Vörösmarty Színház színészével beszélgetett Csáki Judit. Szó volt a vígszínházi és a katonás évekről, a nagy szériákról, régi barátságokról, mesterekről, a filmezésről, a végén még a kritikáról is, de nem mi kezdtük!
#rbeszélgetés #gáspársándor #interjú #magvetőcafé #revizor #revizoronline