Négy rendező, öt Ádám, öt Éva, négy Lucifer, a további szerepekben pedig a Vörösmarty Színház teljes társulata. Olyan előadás ez, amely minden színházi évkönyvbe, tanulmányba, összefoglaló jellegű írásba bekerül majd – függetlenül attól, hogyan is sikerült valójában. Amivel nem azt akarom mondani, hogy mindegy is, hogyan sikerült… URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Vörösmarty Színház
FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK
HELYTÖRTÉNETI ÉRDEKESSÉGEK Sobor Antal – Román Károly: Perelj, uram! / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
Régen éreztem annyira zavarban magam színházban, mint a Perelj, uram! megtekintése közben és után. Zavarom eleinte merőben esztétikai természetű volt – nem egészen akartam elhinni, hogy az történik a színpadon, ami -, majd általánosabb érvényű, a saját befogadói pozíciómat illető zavarrá változott… URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
NEGYEDÓRÁS CELEBEK John Kander – Fred Ebb – Bob Fosse: Chicago / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
Fekete-fehér kockás a padló, fekete-fehér kockás a jelmez; a székesfehérvári Vörösmarty Színház Chicago című előadásában sakktábla a világ, sakkfigura rajta mindenki. Értjük. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
ZSARNOK, ÖSSZERAGASZTVA Tasnádi István: Kartonpapa / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
Megérkezik bátyjához és annak családjához a gyászoló özvegy – oldalán fiával és halott férjével. Igaz, ez utóbbi kartonból van, ám a nő és a fiú elmondása szerint ő vezette az autót idáig… URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
MEGVILÁGOSODÁS ELŐTT Bertolt Brecht – Paul Dessau: Jóembert keresünk – székesfehérvári Vörösmarty Színház
Ha egy dráma egy évadon belül, gyors egymásutánban több színháznak is a repertoárjára kerül, hajlamosak vagyunk különleges aktualitást tulajdonítani neki. Pedig lehet, hogy ez felesleges; néhány örökösen és reménytelenül aktuális darab bármikor eszébe juthat egy rendezőnek vagy egy igazgatónak. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
SZÍNHÁZ, AMI FELSZABADÍT MOST FESZT 2017 / Jászai Mari Színház, Tatabánya
A MOST FESZT harmadszor tart szemlét és versenyt a határon túli, vidéki és független szférából érkező mono- és stúdiószínházi előadásoknak. A Mono és Stúdiószínházi Fesztivált rengeteg újdonsággal, és egyre markánsabban körvonalazódó szándékokkal, ízléssel és tudatossággal rendezi meg az ötletgazda és lebonyolító tatabányaI Jászai Mari Színház. SZEMERÉDI FANNI BESZÁMOLÓJA.
SZIMPLÁN DUPLÁN Csehov: Három nővér / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
Kevéssel az előadás vége előtt szép képben áll össze a nővérek csoportja: Olga, Mása, Irina és mögöttük kuporgó ifjúkori énjeik néznek eltökélten, illetve meggyötörten, szomorúan felém – én pedig meglehetősen tanácstalanul nézek vissza rájuk. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
EMÁNUEL, A BORBÉLY Pierre-Augustin Caron de Beumarchais: Figaro házassága / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
A grófi palota nagytermének három oldalán mennyezetig rügyeznek az elejtett agancsosok trófeái. Aki itt lakik, az már sok bakot lőtt életében. Meglehet, tanúi leszünk egy újabb akciónak? GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
EGY CSEPP 56 Mihály Tamás – Horváth Péter – Pintér Tamás: 56 csepp vér / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
Bár hangosabb és mozgalmasabb, mint egy átlagos kötelező ünnepség, csak az 56 csepp vérre hagyatkozva meglehetősen vérszegény tényanyagot kap ötvenhatról a megúszásra játszó egyszeri általános és középiskolás. De kell-e vajon ennél több? PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
MONDD, MIT ÉRLEL Háy János: A Herner Ferike faterja / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
A darab ontológiai szomorúságát alighanem a jeleneteket elválasztó zenei bejátszások, a Dobri Dániel által kínált két vonós fájdalmas futamai hivatottak kifejezni. Több van ebben pedig. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
ORLANDÓTÓL GLOSTERIG Interjú Gáspár Sándorral
Lehetne születésnapi beszélgetés, de nem az. Már csak azért sem, mert nem összegző típus. Hogy mi az, ami Gáspár Sándort leginkább motiválja, miközben színházak szűntek meg körülötte, vagy csak átalakultak, de azokban már nem kívánt részt venni, többek között erről kérdeztem. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
KÍSÉRLET KICSIBEN Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére / Székesfehérvári Vörösmarty Színház
Az elmebetegségnél félelmetesebb a rendszer, amely a gyógyulás érdekében körbekeríti, megregulázza és tökéletes alávetettségben tartja az ápoltakat – Ken Kesey zárt osztályon játszódó regénye napjainkban is tálcán kínálja a társadalmi berendezkedést illető kritikát. VARGA ANIKÓ ÍRÁSA.
BOSSZÚRA BOSSZÚ Shakespeare: A velencei kalmár / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
Egy hónapon belül két helyen mutatták be A velencei kalmárt. A Pesti színházi produkció rendezői megközelítése esély sem ad arra, hogy a mű a maga komplexitásában megszólaljon, Székesfehérváron pedig a nagyvonalúan, bár kissé tempótlanul lebonyolított – s elemzésem egyedüli tárgyát képező – előadásban jó pár eldöntetlen és megválaszolatlan kérdés maradt. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
„MERT AZ MAGA TŰZ… UGY VIGYÁZZATOK:” Pintér Béla: Szutyok / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
Amikor egy Pintér Béla-darab előadásában egy fia Pintér Béla sem mutatkozik, akkor lehet igazán felmérni, vagy legalábbis megérezni a Pintér Béla-dráma formátumát, a szöveg értékeit vagy esetleges gyengéit. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
KÖTELEZŐ KÖRÖK Friedrich Dürrenmatt: Play Strindberg! / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
Strindberg drámája a pokol, Dürrenmatt megengedi, hogy nevessünk rajta, Szabó K. István fehérvári rendezése pedig visszavezeti Dürrenmatt szövegét Strindberg poklába. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.