Magyarországon kizárólag a Trafóban láthatjuk előadásaikat: Büki Dórával a Proton Színházról, menedzselésről, alkalmazkodásról, külföldről, nézőkövetésről beszélgettünk. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
Silvia Calderoni előadása arra kényszerít minket, hogy egy peep show kukkolóiként viselkedjünk. A különbség annyi, hogy nem csak a testét mutatja meg nekünk, hanem azt a szorongást és fájdalmat is, amit valaha testi különbözősége miatt érzett. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
„Ezek emberek!”- suttogja méltatlankodva és ámulattal valaki az előadás közepén. Miközben hangsúlya azt sugallja: „Ez fantasztikus!”, mintha azt is mondaná: „Ne gyötörjétek szegényt!”, és legszívesebben leállítaná az előadókat, akik úgy lóbálják, facsarják, lódítják messzire társukat, úgy játszanak vele, mintha az rongybaba vagy frizbi volna. Anatómialecke a közönségnek: lám, mit ki nem bírnak a jól karban tartott ízületek. UPOR LÁSZLÓ ÍRÁSA.
Október 18-19-én tíz év után újra a Trafóba érkezik a szürreális belga Peeping Tom társulat. A Moeder (Anya) rendezőjével, Gabriela Carrizóval beszélgettünk emlékezetről, időről, családról és csapatmunkáról. NÉDER PANNI INTERJÚJA.
“Élünk. És bármennyire is próbáljuk megtanulni, hogyan tartsuk őket kordában, az érzelmeink mégis minden alkalommal képesek meglepni bennünket.” A Trafóba október 2-án érkező, különleges hangulatú és témájú MDLSX performerével, Silvia Calderonival beszélgettünk. FABACSOVICS LILI INTERJÚJA.
A néző önvédelmi ismereteinek fontos pontja az a tétel, hogy a problémás produkciókat nem bosszúból készítik az alkotók. Van úgy, hogy ennyi telik tőlük. Kétség esetén nézzük meg, miből gazdálkodnak. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Kárpáti Péterrel generációkról, közösségről és a színházi szakma visszásságairól beszélgettünk. Sajnos pont leállt a diktafonom, amikor a Színikritikusok Díját ekézte, de aggodalomra semmi ok, így is megkaptuk a magunkét. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA.
Hogyan jön létre egy előadás, mit tartanak az alkotók fontosnak megmutatni, milyen szempontok felől közelítenek témájukhoz? Mi némul el és mi kap hangot? Hogyan dől el, hogy melyik művészi alkotás valósulhat meg, milyen kompromisszumok árán jön létre? TAMÁS ETELKA ÍRÁSA.
Önmaga megismerésére azóta próbál módszereket kidolgozni az ember, amióta öntudatra ébredt. Elmélyülés, meditáció, transzállapot, a szélsőségek megtapasztalása, közösségi és egyéni megoldások mind szerepelnek a palettán. Akár a test felnyitásáról és egyre apróbb részecskékre darabolásáról, akár spirituális útkeresésről van szó, a kérdések mindig ugyanazok: kik vagyunk, miért történtek velünk dolgok a múltban, és mit tartogat a jövő? Wayne McGregor saját genetikai állományának feltérképezésével és színpadra állításával keresi a választ. DOHY ANNA KRITIKÁJA.
Kristian Smeds rendezése arra a kérdésre keresi a választ, hogy emberek hányféleképpen tudják nem érteni egymást. Az előadás válasza végül, hogy nem olyan sokféleképpen. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Kezdj el figyelni egy árnyékot! Mozdulatlannak tűnik, noha tudjuk, hogy a Nap járásával együtt vándorol. Vajon képesek lennénk-e elég ideig és elég koncentráltsággal figyelni ahhoz, hogy az idő összezsugorodjon, és az árnyék a szemünk láttára vándoroljon át a szobán? DOHY ANNA KRITIKÁJA.
Szülni nagy szívás, de azért megéri. Erről szól a Tünet Együttes új előadása, a Burok. Vagyis inkább a mondat első feléről. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
A Hinoki után ismét a Trafó színpadára készít koreográfiát Mészáros Máté. A United Space of Ambivalence főpróbahetéhez közeledve eredetiségről, színházi terekről és inspirációkról beszélgettünk, na meg arról, milyen hónapokon keresztül hat férfi táncművésszel dolgozni. DOHY ANNA INTERJÚJA.
Hatodik alkalommal vendégszerepelt Magyarországon a flamand Wim Vandekeybus világhírű táncszínháza, az Ultima Vez. Az önnön műveit sorozatban újragondoló nagymester társulata ismét egy felfrissített klasszikussal, a zárt férfiközösséget megmutató In Spite of Wishing and Wanting című darabbal tért vissza Budapestre. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA.
Hömpölygő, ismétlődő mondatok, ismerős érzésekről és helyzetekről. Minden alkalommal más hangon, más tartalommal, más megvilágításban. Mintha a kedvenc számom refrénjét hallanám újra és újra, mindig várva azt, hogy ugyanazok a sorok mitől, és hogyan fognak nekem teljesen mást jelenteni, mint eddig. REZEK BORI KRITIKÁJA.