Lehet-e művészet a valóság? Lehet-e művészet valami, amit nem ember hoz létre? Lehet-e az ilyen művészet releváns az ember számára? DOHY ANNA KRITIKÁJA.
Hóból, pókhálóból, száraz falevélből, pálinka gőzéből meg reménykedésből áll össze ez a játék. S bár a végén teli a padlás vaddisznószalonnával, az egészet mégis szétviszi a szél, s csak az emléke marad velünk. De az nagyon. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Tudva levő, hogy az akácfa az örök és elpusztíthatatlan rockzene ősi szimbóluma. Ugyan igénytelen növény, de gyökereivel stabilan kapaszkodik a földbe, nem lesz játéka mindenféle szélnek, ahogy az egynyári popslágerek. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Vajon miért a fekete és a fehér lett a kortárstánchoz használt balettszőnyeg két alapszíne? Lehetett volna parkettaszínű vagy fűzöld, vagy akár szürke is, nem? DOHY ANNA KRITIKÁJA.
„Amennyiben nyolcvan perc során ekkora mértékű feloldozás, elfogadás és nyitottság létrejötte szavatolható, talán még sincs annyira elveszve az emberiség. Jérôme Belt minden magyar színházba, iskolába és buszmegállóba!” – írtam egy évvel ezelőtt Bel Gala című produkciója kapcsán. Az előadás végre látható lesz a Trafóban március közepén. NÉDER PANNI INTERJÚJA.
Itt ülünk csaknem kétszázan, agyműködések és társadalmi, erkölcsi, ízlésbeli korlátok által meghatározott egyének, néhányan talán ismerjük Csabát vagy Patriciát személyesen is. Ez szemérmetlenebb gesztus a színpadi meztelenségnél. DOHY ANNA KRITIKÁJA.
Politikai science fictionként határozza meg Emlékek klinikája című, a Trafóban bemutatott új előadása műfaját Boross Martin, a Stereo Akt vezetője és rendezője. SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA.
A lecture performance a hatvanas években alakult ki az akkor virágkorát élő performanszművészet egyik speciális műfaji változataként, mely a tudásközvetítés intézményes formái és a teátrális előadás közti határokat próbálta felszámolni. NEMES Z. MÁRIÓ BESZÁMOLÓJA.
A NEXTFESZT második kiadása nem a nagy dobások fesztiválja, hanem a Trafó kicsi és még kisebb tereibe befészkelt kísérleti daraboké, ha szigorúan a tánc felől érkező alkotók premierjeit, és a már bemutatott, de csak ritkán elcsíphető produkciókat nézzük. KRÁLL CSABA ÖSSZEFOGLALÓJA.
Fülöp László koreográfiája – Schrödinger után szabadon – a láncreakció tere, ahol semmi sem független egymástól és fényévnyi távolságra levő dolgok is egybekapcsolódhatnak, érintkezésbe léphetnek, hatással lehetnek egymásra. KRÁLL CSABA CIKKE.
Budapest Főváros Önkormányzata a független előadók támogatására létrehozott Staféta Pályázatának kuratóriuma 2015 decemberében kihirdette a győzteseket. A 2016-ban megvalósult kilenc előadás rendezői közül hárommal: Kálmán Eszterrel, Ördög Tamással és Fülöp Lászlóval beszélgettünk. PROICS LILLA INTERJÚJA.
Nem érdemes félni, ez megöl az emberben minden pozitív, jó energiát – mondja a világ egyik leghíresebb rendezője a kezdő riporter mentegetőzésére, és a derűs, bölcs arcra tekintve már tényleg nem félek. Kezdetét veheti életem egyik legjobban várt beszélgetése. DARIDA VERONIKA INTERJÚJA.
A Violet olyan absztrakt táncmű, mely a kortárs, konceptualista belátások talajára építkezik. Mint ilyen, ideális darab a tánc hagyományos formáiban jártasabb magyar közönség „bevezetésére” a konceptualista tendenciák világába. PÉTER PETRA ELEMZÉSE.
Molnár Csaba alkotói együttműködésekben kiváló, a Marcio Canabarróval tető alá hozott Tropical Escape a tavalyi év egyik legjobbja volt, de amikor ő a séf, van, hogy kicsit bicegni kezdenek a dolgok. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.