Az Eclipse első látásra pofonegyszerű, könnyen áttekinthető előadásnak tűnik, mégis bonyolult gondolati játszmákat indít el. De mire való a művészet, ha nem erre, hogy ne hagyjon nyugton bennünket. KRÁLL CSABA CIKKE.
Cseppben a tenger, pars pro toto, csupa hétköznapi ember, sablonos történet, valóság, só – vagy amit akartok, és amit nem. Schilling Árpád színháza olyan tükör, amelybe annak is rohadt érzés belenézni, aki bűntelennek érzi magát abban, amiben élünk. Sem a tanú, sem az áldozat nem menekül. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
William Kentridge 1997-ben készült, tavaly felújított Übüje eleven emlékmű. Felkiáltójeleket használ, hogy ne felejtsünk. S teszi mindezt – hangozzék bármennyire is paradoxonként – a szemtanúk hideg, tényekre szorítkozó távolságtartásával. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
Sejtelmesen pislákoló villanykörték, székek alól sugárzó fények, hosszúra nyúlt árnyékok: titok, idegenség és jó adag hűvös modorosság Saburo Teshigawara várva várt opuszában. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.
Interaktív panaszirodát nyit a Trafóban a STEREO Akt: a We Hear You – Hallgatlak! című előadásban azonban nem csak arra kíváncsiak az alkotók, mi a bajunk a rendszerrel, de arra is biztatnak, hogy megoldásokat keressünk. Boross Martin rendezővel beszélgettünk részvételről, dramaturgiáról, aktivizmusról. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
Valaki mesélte, hogy amikor véletlenül CD-t tett fel egy analóg lemezlejátszóra, megszólalt az adat a maga sistergő-krákogó valóságában. Nem tudom, valóban így volt-e, de megfogott a gondolat: vajon mi történne, ha lejátszhatnánk a digitális jelet analóg szerkezettel? DOHY ANNA KRITIKÁJA.
Mindent a szemnek, a fülnek, az érzékeknek, az ösztönöknek, sőt még annál is többet – semmit az értelemnek. Baj ez? Ugyan már! Egyedülálló hardcore „élményfürdő” a Liliom utcában, Sharon Eyal és a L-E-V újra hengerelt. KRÁLL CSABA CIKKE.
Tesztoszteron, szexuális zaklatás, nemi erőszak – a női testből akkurátusan ürítik ki a lelket a férfiak a TÁP Színház új előadásában, vagyis csak tennék, ha a lélek nem hiányzott volna már eleve. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
A Tünet Együttes éles szemmel figyeli a környezetét, vizsgálja az emberek – a potenciális közönség – igényeit, elmélázik a szokásaikon és szeretettel fordul feléjük. Közben a kortárs tánc dinamikusan változó, megújuló nyelvén igyekszik valami eredetit és izgalmasat kitalálni. Az éjszaka csodái – tánc, tüll, tablet című előadásban mindezek meggyőzően találkoznak. SÁNDOR ZITA KRITIKÁJA.
Nóra elindul, az ajtónál megáll, hezitál, kinyitja az ablakot, de nem ugrik ki, csak kicsit kiszellőzteti a fejét. Menj már ki, az ég áldjon meg – mondanám neki, de az ember ne csináljon bábszínházat egy komoly előadásból. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
A sok nyelv, a megszólalás sokféle módja arra jó, hogy sokféleképpen ne értsük meg egymást. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
„Mintha valamit védeni kellene velünk szemben, csak nem tudom, miért. Folyamatos változás van, nem érdemes mit védeni. Ami van és értékes, az úgyis értékes marad örökké.” KRÁLL CSABA INTERJÚJA, 2. RÉSZ.
„Mintha valamit védeni kellene velünk szemben, csak nem tudom, miért. Folyamatos változás van, nem érdemes mit védeni. Ami van és értékes, az úgyis értékes marad örökké.” KRÁLL CSABA INTERJÚJA, 1. RÉSZ.
Miközben az előadást néztem, eszembe jutott Poussin viharos tájképe, ami Pyramus és Thisbe történetét ábrázolja, és az, hogy valószínűleg ott se rohangálnának fel-alá az emberek, ha hiányozna róla az oroszlán. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.