„Mintha valamit védeni kellene velünk szemben, csak nem tudom, miért. Folyamatos változás van, nem érdemes mit védeni. Ami van és értékes, az úgyis értékes marad örökké.” KRÁLL CSABA INTERJÚJA, 1. RÉSZ.
Miközben az előadást néztem, eszembe jutott Poussin viharos tájképe, ami Pyramus és Thisbe történetét ábrázolja, és az, hogy valószínűleg ott se rohangálnának fel-alá az emberek, ha hiányozna róla az oroszlán. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Amióta nézem őket, azon töröm a fejem: mi a titkuk? Valószínűleg annyi, hogy nincs is titkuk: az előadásaikban minden ott és akkor történik, a szemünk előtt. Semmi megjátszás, semmi színlelés: csak színház. JÁSZAY TAMÁS ELEMZÉSE.
A tavalyról már ismert, zavarba ejtően bensőséges, dokumentarista formát Lola Arias rendező ezúttal a hetvenes évek argentin diktatúrájának feldolgozására használta fel. Hiába a távoli hely és idő, a problémák pimaszul betolakodtak a személyes terünkbe. HAJNAL MÁRTON KRITIKÁJA.
A rendszerváltás előtti idők szelleme és szereplői itt élnek velünk. Kell-e ezzel bármit is kezdenünk, és ha igen, akkor mit? Gianina Cărbunariu író-rendező egy román kamaszfiú sorsán keresztül meggyőzően mutatja be: néha az is elég sokkoló, ha csupán kinyitunk egy-egy dossziét. HAJNAL MÁRTON KRITIKÁJA.
A Trafóban hamarosan látható NYOMTATOTT NAGYBETŰ című előadás a román titkosszolgálat, a Szekuritáté egyik aktáját állítja színpadra: a rendszerellenes lázadást magától értetődőnek tartó, tizenhat éves fiú történetét. A rendezővel, Gianina Cărbunariuval beszélgettünk. RÁDAI ANDREA INTERJÚJA.
Ezerféleképpen lehet közelíteni egy táncelőadáshoz, én most talán a legegyszerűbbet választom: azt keresem, kutatom, hol lelem meg a koreográfust a saját darabjában – a kézjegyét, a karakterét, a szándékait. Meglelem-e egyáltalán? KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.
Szeptemberben az ATLAS Budapest, októberben Ivana Müller bűvölt el a civil (levegőjű) színház semmihez sem hasonlítható, unikális élményével. KRÁLL CSABA CIKKE.
A Krétakör új előadása az időről szól: a Lúzer elszámolás a múlttal, leszámolás a jelennel. A jövőnek ezúttal nem osztottak lapot. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Park árnyas zugában kis pad, a padon graffitik, a háttérben egy-két fa, körben rengeteg szemét: csipszes zacskók, hamburgeres dobozok, üres üvegek, szotyihéj. Balról átlagos kinézetű fiatal férfi érkezik egy babakocsival. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Előadásokat filmekhez hasonlítani disznóság. De talán kevésbé az, ha egy zombis előadásról beszélünk. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Az idén hatvanéves Lloyd Newson, aki huszonnyolc éve vezeti világhíres társulatát, a brit DV8 Physical Theatre-t, az eleven és fényes példa rá, hogy alkuk és megtorpanások nélkül is létezhet évtizedeken át folyamatosan, rendkívüli színvonalon alkotni. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA.
Kivételesen erős színházi este. Végiggondoltság, sokértelmű képek sora, zene és látvány tökéletes összhangja, színészi pontosság és ihletettség – Luk Perceval módra. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
Az ötforintos, egy használat után félredobott, csúf nejlonzacskók (még inkább: nájlonzacskók) táncoló-lebegő tündérekké és fenyegető démonokká változnak a Non Nova két előadásában. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
A tavaly először meghirdetett Titánium Színházi Szemle egyik nyertes pályázata Boross Martin rendezése, a Felülről az ibolyát. Milyen lehetőségei vannak ma Magyarországon a fiatal, tehetséges alkotóknak? Erről is kérdeztük az előadás rendezőjét. MARTON ÉVA INTERJÚJA.