A kusza történéseivel, távolított alakításaival helyenként legalább vicces előadásban Kovács Lehel rendezése a langyosan telő évek szürreális időélményét, üres foltjait sokkal inkább bosszantóan hozza létre, mintsem azt művészi értelemben lenne képes megmutatni. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA.
Szkéné Színház
SZÖVEGGYŰJTEMÉNY ELSZALADT ÉLETEKHEZ
HÓKRISTÁLYOK OLVADÁSA Elise Wilk: Eltűntek / Szkéné Színház, Színműhely Alapítvány
Ritkán, de előfordul, hogy jóval a tapsrend elhalkulása után érti meg az ember, mit is kellett volna látnia. Érzi, hogy valami fontos dologgal kellett volna találkoznia, de az egész mégsem körvonalazódik. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
KÖRÜLRAJZOLT MOZDULATOK Patrick Ellsworth: Táncos a sötétben / Forte Társulat–SzFE–Szkéné Színház; Borbély Szilárd: Akár Akárki / Forte Társulat–Szkéné Színház
Borbély Szilárd: Akár Akárki / Forte Társulat–Szkéné Színház
Az atomizálódó társadalom hatásait egyre inkább saját bőrünkön érezhetjük. A szociális védőháló hiánya, az általános közöny, valamint az őszinteség és a jóhiszeműség alulértékelése érthetetlen és igazságtalan helyzeteket szül. A Szkéné Színház két fizikai színházi előadása merőben különböző történeteket felhasználva ezekre a jelenségekre reflektál. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
APÁDÉK Szivák-Tóth Viktor: Fényeskedjék neki / Szkéné Színház
Szikszai Rémusz púderrózsaszín zakóban s kigombolt nyakú, galambkék, puha ingben adja a cég alfahímjét. Olyan erővel van jelen, hogy a tárgyak is kitérnek előle, míg frissen elhalt főnökének túlvilági üzenetét várja. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
AHOGY A MÚLTBÓL JÖVŐ LESZ 32. THEALTER Fesztivál, 1-3. nap
Túlélni lehet csendben, egy téliesített garázsban lapulva, mint Jankó, vagy bátran, a halál árnyékának völgyében is A velencei kalmárt próbálva, mint “az első magyar gettószínház” tagjai. Lehet az elkerülhetetlent tagadva zuhanni előre, mint Ljuba, vagy álomvilágba menekülni, mint Ottó. Aki a 32. THEALTER-re látogat, megtanulhatja az előadásokból a túlélés lehetőségeit, a legnagyobb leckét mégis magától a fesztiváltól kapja. KISS LÓRÁNT BESZÁMOLÓJA.
A KEDÉLYKÓR GYÓGYÍTÓI Mikó Csaba–Tóth Réka Ágnes: A hisztéria rövid és felkavaró története / Szkéné
Beletelik egy kis időbe, míg a néző képes meghatározni, hogy tulajdonképpen mit néz éppen. Indulatos ismeretterjesztés, csúfondáros tudománytörténet vagy revüparódiának álcázott, lázító asszonyszínház ez? Egyelőre mindenből egy kicsi. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
„IGEN, BIZONY, FÖNSÉG; S JÓ SZÍNÉSZNEK TARTOTTAK” Hol a színészünk? / Nézőművészeti Kft., Szkéné
Hangbejátszást hallunk még a sötétben, részleteket egy álutcarádió műsorából: az előadásban játszó színészek kérdeznek járókelőket háttérzajban a színházról. Egyikük azt mondja, „nem jön át”, „nagyon könnyű lukra futni, nagyon sok a kókler”. „Szerinted van értelme a színháznak? Persze, persze. Szoktál jönni? Nem.” Nagyon jó a tempó, vicces az egyszerű szöveg, már nevetünk is. PROICS LILLA KRITIKÁJA.
SZERELMI ROBOT Don Juan, vagy az apák kínja / Szkéné Színház – Komáromi Jókai Színház
Apa csak egy van a színen, de az is halott, ámbár járkál fehéren, háziköntösben, cigarettával a szájában. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
A MA SZÜLETETT CSÁSZÁR Luigi Pirandello: IV. Henrik / A Zenthe Ferenc Színház vendégjátéka a Szkéné Színházban
Érdemes császárként élni a 21. században? Szerepeink mögött megtalálható-e az az ember, aki valaha voltunk? Kaszás Gergő ezeket a kérdéseket szegezi a nézőnek Pirandello mesterművében, a IV. Henrikben. RUFF BORBÁLA ÍRÁSA.
„MI MEG CSINÁLJUK TOVÁBB…” Beszélgetés Benkó Bencével a k2 Színházról
Ennek a színháznak a története plasztikusan mutatja az elmúlt tizenkét év kulturális háborúját, a színházi megmondók végtelen cinizmusát és dilettantizmusát, miközben ők, a színház nem harcolt, nem háborúzott – csak előadásokat csinált. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
„ELÉG ANNYI, HOGY AZ ÉLETEM VOLT” Beszélgetés Fábián Péterrel a k2 Színházról
Ennek a színháznak a története plasztikusan mutatja az elmúlt tizenkét év kulturális háborúját, a színházi megmondók végtelen cinizmusát és dilettantizmusát, miközben ők, a színház nem háborúzott – csak előadásokat csinált. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
A MAGÁNYOSOK ÉVSZÁZADA Szokol Judit-Fabacsovics Lili: Csend-etűdök / Szkéné – Szentendrei Teátrum
A Szkéné színház bemutatója a legújabb kori magányosság változatait, intimitását és komikumát vizsgálja. A díszlet változott, de a sóvárgás tárgya ugyanaz: a tömegtársadalmi őrületben is csak szeretetre és törődésre vágyik mindenki. MOSOLYGÓ MIKLÓS KRITIKÁJA.
FATÁBLÁK LABIRINTUSÁBAN Misima Jukio: Az égő ház /Forte Társulat, Szkéné Színház
Üres térben hat színész meg különböző méretű és alakú falapok sokasága. Ezek együtt a „szereplői” Horváth Csaba bravúros, lefojtott érzelmekkel és indulatokkal teli rendezésének. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
„NINCS HOVA HÁTRÁLNI A VALÓSÁG ABSZURDITÁSA ELŐL” Beszélgetés Tasnádi Istvánnal
Idén júniusban mutatták be a Nézőművészeti Kft. és a Szkéné legújabb közös produkcióját, a Kartonpapát. Az előadást íróként és rendezőként is jegyző Tasnádi Istvánnal a szöveg jelentésrétegeiről, az abszurd határairól, és a politikai színházról is beszélgettünk. DÉZSI FRUZSINA INTERJÚJA.
FEGYELEM ÉS ÉRZELEM Beszélgetés Horváth Csabával
Augusztus 25-én és 26-án Szentendrén mutatja be a Forte Társulat új előadását. Horváth Csaba rendező ezúttal a kalandos életútját rituális öngyilkossággal lezáró Misima Jukio négy egyfelvonásosát fűzte össze egy előadássá. A miért és a hogyan érdekelt minket. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.