A lefüggönyözött légiriadók meghitt hangulata fogadott a Szkéné büféjében. A hőhullám ellen próbáltak így védekezni a szervezők, de a fullasztó levegő ellenére szép számban gyűltek össze az emberek az Elem című előadásra. Pedig a darab témája nem kínált sok fellélegzést számukra. MOSOLYGÓ MIKLÓS KRITIKÁJA.
Biztosan megvan a regiszterszáma annak a szürkével kevert tüzes kéknek, amivel a szoba falát, majd kissé más árnyalatokban a lakás minden tárgyát lekenték, de úgy, hogy süt belőlük a figyelmeztetés: „Ez nonszensz. De légy résen, bármi megtörténhet!” GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Mint amikor egy falusi lagzi kellős közepén két tajtrészeg pacák összekapaszkodva gajdol bődületes hülyeségeket, de senki nem meri őket leparancsolni az alkalmi színpadról. A drága nézőknek pedig most igazuk van: nem is kell, nem is szabad. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Van, akinek természetes, hogy a nem heteroszexuális állampolgárok is hasonló jogokkal rendelkezzenek, mint a többiek, míg mások számára ez nem magától értetődő. Gondoljunk róla bármit, a kérdés jelen van ma Magyarországon, így a színháznak is kötelessége reflektálni rá. Erre tesz kísérletet Tarnóczi Jakab Vízkeresztje. HORNOK MÁTÉ ÍRÁSA.
Jelenleg a Szegedi Nemzeti Színházban próbál Fábián Péter, a k2 Színház egyik alapítója és vezetője. Kőszínházi és független munkastílusról, elvárásokról és a közönség igényeiről, meg az általa elképzelt repertoárszínházról is beszélgettünk. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
Az Arvisurában töltött hőskorra élete talán legboldogabb időszakaként emlékszik vissza Scherer Péter, aki az elmúlt évtizedben újra az ötvenéves Szkéné Színház meghatározó alkotói közé tartozik mint a Nézőművészeti Kft. egyik vezetője. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
Jelentem: beütött a skizo. Azt akarom látni a színházban, amiben élek, és baromira elegem van abból, amiben élek. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Idén ünnepli ötvenedik születésnapját a Szkéné Színház. Nem mellesleg Pintér Béla is, akinek a nyolcvanas évek óta második otthona a Műegyetem második emeletén lévő színház: szubjektív magyar színháztörténet a legsikeresebb hazai független társulat vezetőjével. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
Tanúk nélkül színház sincs: Nánay István színikritikus azon kevesek közé tartozik, akik a Szkéné Színház 1970-es megnyitása óta folyamatosan figyelemmel kísérik, mi történt és történik a Műegyetem második emeletén. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
Egy párbeszéd, amit csak abbahagyni lehet, de befejezni sosem. Az ötvenedik születésnapját ünneplő Szkéné történetének több mint három évtizede szorosan kapcsolódik Regős János személyéhez és az ő színházról alkotott elképzeléseihez. Szigorú áttekintés helyett nevek, emlékek, sztorik adják e szöveg gerincét. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
A Káprázat című Canetti-regény arról szól, hogy az egyének közötti kommunikáció illúzió, nem lehetséges egymás megértése. A Forte Társulat gólyalábaival és elszürkült karénekével ezt a reménytelen izoláltságot teszi plasztikusan láthatóvá. GERGICS ENIKŐ ÍRÁSA.
„Türelmesnek kell lenni” – mondja a Pszichológus. (Cinikusan, de ettől tekintsünk most el.) És A lány, aki hozott lélekből dolgozott valóban türelmet kíván olvasva, nézve egyaránt. Leginkább azért, mert bár egyre lejjebb és lejjebb ásunk, ugyanazokat a rétegeket találjuk. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
Mucsi Zoltán pszichológust, Moldvai Kiss Andrea pedig a páciensét alakítja a Nézőművészeti Kft. új, A lány, aki hozott lélekből dolgozott című előadásában. Ennek kapcsán beszélgettünk felelősségről, szeretetvágyról, és a csomagról, amit mindannyian viszünk, és ami sok ember számára túl nehéz ahhoz, hogy lerakja. PUKSÁS PANNI INTERJÚJA.
Bárhol meg tudja vetni a lábát, vallja. Évek óta a Nézőművészeti Kft. tagja, ahol jól érzi magát. A társulat a Szkéné Színházzal közösen mutatta be Büchner Leonce és Léna című előadását. Az előadás kapcsán beszélgettünk Kovács Krisztiánnal. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Transzparensek, politikai programok és filozófiai értekezések taglalják hosszasan a semmit. A főhősök szerint semmi értelme bármilyen cselekvésnek, mert most minden forradalmi vállalkozás hiábavaló, az uralkodó réteg pedig nem tölti meg valódi tartalommal szónoklatait, és így a birodalom népének is jobb híján marad a semmi. Talán ismerős helyzet ez, de most maradjunk a mesénél és a gyermekrajzoknál. REZEK BORI KRITIKÁJA.