Sötét van, ülünk fegyelmezetten, szól a zene, mintha templomi kórus énekelne, túl sok misebor után. Ez már az előadás? CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Körbevesznek minket az emlékek…. Minden oldalról, megkerülhetetlenül, szembesítenek. Miközben a körülöttünk felhangzó vallomások mind a személyes emlékezet törmelékei. „Töredékek-a-töredékben”. DARIDA VERONIKA KRITIKÁJA.
Az ’56-os forradalomról írt előadást a k2 Színháznak, ennek kapcsán beszélgettünk Závada Péterrel arról, mit jelenthet ’56 a mai fiataloknak, mit csinált volna ő a forradalomban, és hol tudja megélni a szabadságot az átpolitizált hétköznapokban. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA.
Jól nevelt kritikus két dologtól szokott következetesen tartózkodni: a történetmeséléstől és a közönség elemzésétől. Pintér Béla és a Pintér Béla és Társulata előadásairól írván az elemi udvariasság mindkét elvét meg kell sértenünk. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Azt tudjuk, hogy a Bárka Színház 1996 őszén alakult meg, azt azonban nem, hogy pontosan mikor szűnt meg, hiszen lassan, hónapok alatt véreztették ki: feláldozták egy presztízs egyetem létrehozása miatt. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
Meglepő, hogy Horváth Csaba egy nálunk igen ritkán játszott darabhoz nyúlt, valamint csak módjával, illetve kevésbé látványosan használja a máskor oly hatásos és eddigi munkáit stilárisan meghatározó mozgásszínházi eszközeit. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Pécsett kezdett, Egerben vált ismert színésszé. A jelenleg kaposvári színésznő főszereplésével a közelmúltban mutatták be Háy János A halottember című előadását a Szkéné, az Ördögkatlan Produkció és a Nézőművészeti Kft produkciójában. Mészáros Sárát kérdeztük a szerepről, színházról, a váltások nehézségéről. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Sodró lélekrajzú, vérfoltos lírájú drámai önvallomás jelenik meg hibátlan mértanú, mély empátiájú előadásban. Ráérző, továbbgondoló, sokrétű rendezés, ihletett színjátszás ad formát a megrázó majdnem-monológnak. A kettő, szöveg és megjelenítés mégis egymás özvegye. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A darab ontológiai szomorúságát alighanem a jeleneteket elválasztó zenei bejátszások, a Dobri Dániel által kínált két vonós fájdalmas futamai hivatottak kifejezni. Több van ebben pedig. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
Három Szép Ernő és egy konferanszié: revü lett az Emberszagból a Szkéné színpadán. Mivé lett a világ? CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
„Jobban szeretem az áthallásokat” – mondja az idős hölgy, aki előttem távozik a Szkénéből. „Igen, mi abban nőttünk fel” – válaszol a másik. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Mucsi Zoltán rengeteg színházi előadással, sok filmmel a háta mögött elfogadott két felkérést és rendezőként vett részt a produkciók létrehozásában. PROICS LILLA INTERJÚJA.
Simkó Katalin 10 éve végzett a színiegyetemen Lukáts Andor és Jordán Tamás osztályában. Azóta tagja volt két vidéki nagyszínháznak, de éveket töltött a Maladypében, majd a Forte Társulatban is. Most független a függetleneknél. Legutóbbi bemutatója a Szkénéhez fűzi; a Szikszai Rémusz rendezte Emberszag-előadásban játszik. Méghozzá olyat, amilyet eddig még nem: énekel, táncol, fregolizik. STUBER ANDREA INTERJÚJA.
Egy férfi és egy nő, és egy egyáltalán nem hétköznapi történet. Grecsó Zoltán koreográfiáját a kiemelkedő színészi játék és a konfliktus szálainak mesteri szövögetése mellett a darab matematikai pontosságú szerkesztése teszi igazán különlegessé – de erre csak a darab második felében jövünk rá. DOHY ANNA ÍRÁSA.
Az szlovéniai Mariborban idén rendezték az ötvenedik Borstnik Fesztivált – ez az ő POSZT-juk, vagyis hát nem egészen. Az egyik különbség, hogy számos külföldi színházi szakember volt jelen, Oroszországtól Puerto Ricóig. Meg én is. CSÁKI JUDIT BESZÁMOLÓJA.