Ismerős szerző, ismerős dráma, ismerős szöveg. Minden ismerős ebben az előadásban, de vajon az ismerős tud-e valami új élményt nyújtani? Vagyis az ismeretlen izgalma megteremthető-e az ismerős helyzetekkel és karakterekkel? HORNOK MÁTÉ ÍRÁSA.
Spiró György
MOZDULATLAN
BAJUSZ, CSIZMA, SZEMÜVEG Tadeusz Słobodzianek: A zseni / Katona József Színház, Budapest, Kamra
Legyünk hálásak azért, amit kapunk: a nem túl bonyolult szemléleti és szerkezeti keretek közé helyezett kiváló színészi alakításokért, a huszadik századi tanmese sommásságáért, és persze a szükségszerű közéleti áthallásokért. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
KI A KOMCSI? Spiró György: Főtitkárok / Katona József Színház
Feltehetően életkor kérdése, hogy kinek ismerős a Spiró új darabjában elmesélt történetfüzér, és kinek „vadonatúj nóvum”. 1945 és 1957 közt pereg le egy „kis magyar pornográfia” – nahát, pont egy tucat év, mint 2010-től máig. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
VESZTŐHELY Spiró György: Kvartett / Pesti Színház
„Van kovászos uborka!” Ez az elordított mondat – Börcsök Enikő ordítja el – valami olyasmit jelent, hogy az isten verje meg ezt a mi örökké és örökre nyomorult életünket. És veri. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
KIÉ EURÓPA JÖVŐJE? +- 30. Esszék a közelmúltról és a közeljövőről
Az elmúlt három évtized emlékezete, ahogyan írók és társadalomkutatók látják. Önrendelkezés, szolidaritás, kiúttalanság, nemzedékváltás, populizmus és dzsentriallűrök. Kínálnak-e megoldást a látleletek vagy egyelőre be kell érnünk a helyzetelemzéssel? HUSZÁR ÁGNES ISMERTETŐJE.
HOLOKAUSZT-FELVILÁGOSÍTÁS Závada Pál: Az utolsó üzlet / Szegedi Nemzeti Színház
Nincs új a nap alatt: Závada Pál ismét a történelmi múlt, jelesül a vészkorszak idejéből merített gyúanyagot új, Szegeden színre vitt darabjához, amely a rendezői koncepciótlanság miatt kiteljesületlen színpadi formát ölt. FRITZ GERGELY KRITIKÁJA.
MÜNNICH FERENC ÉS A RÓZSASZÍN MUTÁNS PÓKOK Spiró György: Kőbéka
„Törvénytelen volt sok minden, amiről a képviselők nem tudták, hogy törvénytelen, bár azt sem gondolták, hogy törvényes. Ezzel el is evickéltek a történelem viharaiban ezer évig.” POGRÁNYI PÉTER KRITIKÁJA.
SARLÓZÓ KALAPÁCS Spiró György: Árpád-ház / HOPPart Társulat (Jurányi Ház, Kamaraterem)
A Nemzeti Színház magazinjának minapi körkérdésére (melyik az 1945 után bemutatott tíz legjobb magyar történelmi dráma?) az Árpád-házat is az elitbe soroltam, a szavazók közül nem egyedüliként. Nem biztos, hogy voksom mellett a HOPPart előadásával tudok legjobban érvelni. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A SZÍNHÁZCSINÁLÓ Spiró György: Az imposztor / Jászai Mari Színház, Tatabánya
Szikszai Rémusz hozott is ajándékot meg nem is a tatabányai társulatnak és nézőknek. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
„NEM TALÁLOK SZAVAKAT” Esterházy Péter-emlékest – Művészetek Palotája
Akik a Művészetek Palotájában vagy annak honlapján végigkövették a nemrég elhunyt Esterházy Péter tiszteletére rendezett emlékezést, talán hasonló katartikus élményben részesültek, mint e sorok írója. SÁNTHA JÓZSEF ÍRÁSA.
KEVESEBB TÖBB LENNE DESZKA Fesztivál, 2016
A drámaírók szakmai műhelytalálkozójából Debrecenben színházi fesztivál lett. Igaz, a magyar drámák előadásainak fesztiválja. NÁNAY ISTVÁN BESZÁMOLÓJA.
„EDDIG JÓ VOLTAM” Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója
A hetvenéves Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatójának, Gáspárik Attilának nyáron lejár a mandátuma. Miután a tulajdonos értékelései alapján jól teljesített, ha akarja, folytathatja a munkát, építheti tovább a színházat és közönségét. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
AZ UTOLSÓ Elsők és utolsók – a Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja
Bravúrosan búcsúzott Várjon Dénes és Simon Izabella fesztiválja, az Elsők és utolsók. A záró koncert a kivételes előadói gárda mellett Sosztakovics ritkán hallható dalciklusával is szolgált. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA.
KÉPES BESZÉD Textúra 2015, Magyar Nemzeti Galéria
Idén már másodjára jött létre a Textúra névre keresztelt szövetség, melynek keretében múzeum, színház és irodalom fonódik össze alkalmi jelleggel, egy-egy este erejéig. NÉMETH BÁLINT ÍRÁSA.
PÁRHUZAMOS KRITIKÁK Margócsy István: Eleven hattyú
Kortársi kritikagyűjteményének valamennyi fejezetét 19. századi idézettel nyitja, könyve egészét 1838-ban megfogalmazódott gondolatokkal zárja a szerző, hogy két nagy szakterületét, a romantika/reformkor irodalmát és a modernitás-kutatást összekapcsolja. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.