„…halottaimnak egyre zsúfoltabb táborában”: önmaga helyét e sorral és hasonlók sokaságával jelöli ki a lírai én. Búcsúzást sugall a két cikluscím: Eltűnések, Visszatávolodás. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Kemény Katalin személyes visszaemlékezésével és sok szempontból szimptomatikus helyzetjelentésével zárul a Hamvas-életmű irodalom- és eszmetörténeti recepcióját bemutató Krízis és karnevál című kötet. GERE ZSOLT KRITIKÁJA.
A Nap Kiadónál töltött termékeny kései éveinek legkedvesebb szellemi gyermeke volt – az Emlékezet kötetei mellett – az In memoriam könyvfolyama. A lezáruló sorozat utolsó összeállítása a 2006. június 16-án elhunyt Domokos Mátyás emlékét idézi. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.
Ha valakiről évtizedeken keresztül nem szabad írni, és a művei sem hozzáférhetőek, az végső soron eltűnik az irodalmi köztudatból. Márai Sándor kritikai befogadásáról született egy válogatás. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
A mostanában szárba szökkenő „női szempontú irodalom” nem sok magyar ősanyával dicsekedhet, pontosabban mintha meg sem kísérelné, hogy magyar tradíciókat keressen magának. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS ÍRÁSA.
Az 1890-ben Kolozsvárott született és 1941-ben ugyanott meghalt költő ma egyike a legnépszerűbbeknek. Szerepe van ebben az újabbkori magyarkodásnak, Trianon-utálatnak éppúgy, mint e líra közérthetőségének, egyszerű szépségének. E kötet komoly támasz lehet a tárgyilagos megítéléshez. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS ÍRÁSA.
„Aki mindenkit szeretett” – szól a Holmi februári számában az unokaöcs, Alexander Brody visszaemlékezésének találó címe, noha a kései recenzens inkább ezt írná jellemzésül: Akit mindenki szeretett. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS ÍRÁSA.