Érthetetlen, hogyan lehet egy ennyire nyers, kirobbanó erejű, tragikus művészt ennyire finomkodva, mesterkélten megfesteni. De a kérdés inkább az, minek. Fájdalmas találkozni ezzel a középszerű, hamis mesével. Nézzünk inkább helyette koncertfelvételeket! MESTERHÁZY LILI KRITIKÁJA.
Mozipremierek 2024
MESE AMYRŐL
HÓVAL TAKART, PILLANATBA FAGYOTT ANATÓLIA Nuri Bilge Ceylan: Elszáradt füvekről / 76. Cannes-i Filmfesztivál
Ideiglenes együttlétre kényszerülő kisszerű életek anatómiája rajzolódik ki a török Nuri Bilge Ceylan alkotásában, ahol tehetsége minden korábbinál kiforrottabban és sokoldalúbban mutatkozik meg. A 2023-as Cannes-i Fesztivál első remekműve. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
CÍMLAPON: A HÁBORÚAlex Garland: Polgárháború
Mi történik, ha Texas és Kalifornia szövetségre lép Floridával, és csak a kanadai dollárt veszik jó néven a benzinkutaknál? A Polgárháború négy újságíró nézőpontjából mutatja be, milyen a frontvonalból egy polgárháború. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A MESÉS NYUGATRA SZÓLÓ FILLÉRES VONATJEGY IGAZ LEGENDÁJACsáki László: Kék pelikan
Elkészült a kilencvenes évek legmenőbb közérzetfilmje egy szemkápráztatóan kreatív animációs doku formájában, aminek korlátai ellenére talán még arra is van némi esélye, hogy a Moszkva térrel versenyezve kultuszfilmmé váljon. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
HA NINCS ATOMBOMBÁD, JÓ LESZ A ZÚZÁS IS Adam Wingard: Godzilla x Kong: Az új birodalom
Miután a japán atomszörnyet Oscarhoz juttató Godzilla Minus One megmutatta, milyen mélységek rejlenek az óriáshüllő páncélja alatt, az amerikai Godzilla King Konggal együtt érvel amellett, hogy néha az is elég, ha böhömnagy szörnyek gyepálják egymást az ősvilági gyepen. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
ERRE VANNAK A TESTVÉREKSean Durkin: Vaskarom
A pankráció megjátszott világa mögött zajló valós sorstragédiának és a Von Erich családnak állít emléket Sean Durkin rendezése, mely egyszerre sportfilm, szellős biopic, felemelkedés- és bukástörténet, de leginkább lélektani dráma hordozott traumákról, testvériségről és egy megdöbbentő családi átokról. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
MÁRCIUSI VÉNEKLóth Balázs: Most vagy soha!
Rákay Philip, Szente Vajk, Kis-Szabó Márk forgatókönyvírók és Lóth Balázs rendező filmje, a Most vagy soha! több mint kétórás film az 1848-as magyar forradalom huszonnégy órájáról. De ez a látványos, keresetten régimódi film nem fog lángra lobbantani senkit. Természetesen nem is ez a célja. MESTERHÁZY LILI KRITIKÁJA.
„AZT ÉREZTEM, HOGY NEKEM VÁRNOM KELL”Interjú Földeáki Nórával
A Forte Társulatban alaptag, de filmen ritkán játszik. A mozinak Hajdu Szabolcs fedezte fel: oldott meg nála életveszélyes dublőrfeladatot, a Békeidőben egy házasság haldoklását játszották el, a Kálmán-napban a sóhajtozásáriája is emlékezetes. De miért nem terápia a színház, és mitől lesz egy színész természetes? A Kálmán-nap mozipremierjén beszélgettünk. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA.
LECSAP A SIVATAGI VIHAR Denis Villeneuve: Dűne 2.
A Dűne a folytatásban még nagyobb port ver fel és intergalaktikus szintre lép egy vonakodó Messiás-jelölttel a főszerepben, akinek rá kell ébrednie, hogy „a nagy erő nagyobb felelőséggel jár”. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
ÖRÖK MIZANTRÓPOK, ÖRVENDJETEK!Alexander Payne: Téli szünet/Holdovers
A karácsonyi giccsként félrereklámozott Téli szünet nem véletlenül lett az idei Oscar-szezon egyik titkos favoritja. A humanista mozi amerikai kismestere, Alexander Payne felemelő melankóliával forgatta le az örök mogorvák feel-good filmjét. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
MODERNIZÁLT FEUDALIZMUSBoross Martin: Nyersanyag
Rokonszenves polgármester, virágzó uborkabiznisz, művészeti foglalkozásra nyitott gyerekek: elsőre ilyennek tűnik Pusztaszomaj, ahová budapesti filmesek érkeznek nyári szakkört tartani. Azonban pár nap alatt kiderül, hogy a meseszerű fejlődés mögött adósságspirálba kényszerített, megvezetett napszámosok, korrupciós ügyektől hemzsegő hivatal és omladozó vályogházak állnak. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
ÖRDÖGI UNIVERZUMOK A CROISETTE-EN Jonathan Glazer: The Zone of Interest és Jessica Hausner: Club Zero / 76. Cannes-i Filmfesztivál
Szikár és rideg konstrukciók rejtik el és fedik fel a borzalmak univerzumait az idei Cannes-i fesztivál két szenzációs versenyfilmjében. Kísérteties visszafogottság és hátborzongató szembesítés Jonathan Glazer és Jessica Hausner legújabb munkáiban. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
FÜST, FÉNY, VEREJTÉKAnna Hints: Smoke Sauna Sisterhood
A füstszaunázás ősi észt szokás. Az erdő mélyén összegyűlnek a nők, meztelenre vetkőznek és 70-80 fokban izzadják ki a fájdalmas, gyötrelmes, félelmetes emlékeket. A Smoke Sauna Sisterhood csodálatos bravúrral fényképezett dokumentumfilm megtisztulásról, túlélésről, az elpusztíthatatlan lélekről, a női közösség erejéről és arról, hogyan füstöljük ki a gonoszt a múltunkból egymásnak dőlve, egymásra figyelve egy szűk, forró vízcseppektől sistergő kunyhóban. MESTERHÁZY LILI KRITIKÁJA.
PRISCILLA ÉS A FARKASSofia Coppola: Priscilla
Ha Baz Luhrmann 2022-es, tomboló, harsány Elvise a XX. századi nyugati világ egyik legnagyobb ikonjáról szól, Sofia Coppola most a Priscillában megmutatja, milyen volt annak a kislánynak az élete, akit ez az ikon a memphisi otthonába repített, felnevelt, a maga képére formált és asszonyává tett. MESTERHÁZY LILI KRITIKÁJA.
JUNG, CAGE ÉS AZ ELMÉMESEDÉS TRAGIKOMÉDIÁJAKristoffer Borgli: Álmaid hőse
Megrendítően vicces Kristoffer Borgli jungiánus álomfilmje, amely arra is emlékeztet, mekkora színész Nicolas Cage, aki itt az elmémesedésének traumáját is kijátssza végre magából. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.