A modern szociológia klasszikus szerzőjének megállapítása szerint az egyének és a társadalmi csoportok emlékezete is a stabilitásukat és önazonosságukat szolgálja. Alapművének néhány éven belül több fordítása és kiadása is megjelent. HUSZÁR ÁGNES ISMERTETŐJE.
Úttörő érdeműnek jelzett tanulmánykötet a politika és a könnyűzene kapcsolatáról. Csakhogy a könnyűzene (a rock, a metál, a protest-song vagy a punk) ellenkulturális vonatkozásairól nem ma hallottunk először. KONOK PÉTER RECENZIÓJA.
Hosszú ideig talán csak az érintettek számára volt ismert az első világháború utáni segélyezési akció, amelynek keretében több nyugat-európai ország fogadott be gyerekeket. A centenáriumra több könyv is megjelent a témáról. A gyermekvonatok című kötetről beszélgettünk Gyáni Gábor történésszel. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Géher István sűrű alakváltásain át is a polgár bátorságával és őszinteségével beszél az önazonosság dilemmáinak aspektusairól: az oktató, a tudós és az alkotó szerepek összeegyeztetésének évszázados honi megoldatlanságáról vagy épp erkölcs és szenvedély sosem szűnő, belső drámájáról. SZLUKOVÉNYI KATALIN KRITIKÁJA.
Szabó Ádám az írást a tudatalattira bízza, kirekeszti a szereplőket a saját történetükből és megteremti a maga felszabadult hangulatú prózáját. HELYES KATALIN KRITIKÁJA.
Berkovits György egy fényképészdinasztia szemszögéből mutatja be a látomásként megélt történelmet és a megszemélyesített múltat. HELYES KATALIN KRITIKÁJA.
Jókora adósságot törleszt a mostani kötet, mikor Friederike Mayröcker, az utóbbi évtizedek egyik legfontosabb német nyelvű irodalmi szereplője válogatott verstermését bemutatja. TÓTH ÁKOS KRITIKÁJA.
Az életrajzi énnel nem egykönnyen megfeleltethető, de határozott sziluettű lírai beszélő intézi a külvilághoz és önmagához a legtöbb vers töprengőn összegző szövegét. A lecsupaszított beszédhelyzetek tiszta grammatikája áttetsző, egyben a lélek megfejtésre váró titkosírása. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.
A modern tánc modernizálása a balett szókincsének újrahasznosításával. Egy névbe tömörítve: Merce Cunningham. Roger Copeland tanulmánykötete nem a reformer amerikai koreográfus életrajzában búvárkodik, hanem a forradalmi alkotópályát elemzi lényeglátó eredetiséggel. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
Elegáns és egyszerű a cím, és még játékosság is van benne. Azon tűnődöm, vajon Velencét tekintsem megszemélyesítettnek, vagy Goldoni szerepel itt úgy, mint egy hosszú lejáratú és bonyolult kulturális jelenség. SEBESTYÉN RITA KRITIKÁJA.
Huszár Ágnes tanulmánykötete sokat ígérő címmel csábítja a női szerepek diskurzív működésére kíváncsi olvasót. Talán olyan terekről fogunk megtudni valamit, amelyekben van valami sajátosan – és természetesen, sztereotipikusan – női. DARABOS ENIKŐ KRITIKÁJA.
Éjjel mintha elmozdultak volna helyükről a tárgyak, reggelre a fürdőszobában az összes borotvapenge megrozsdásodott, a kalickában ijedten húzták össze magukat a kanárik, és dühösen borzolták föl a tollukat, amikor közelíteni próbáltam feléjük. HERCSEL ADÉL ÍRÁSA.
Nem vaskos monográfia, „csupán” a polcon szerényen meghúzódó, vékonyka kötet a Pina Bauschról most magyarul megjelent, a két éve elhunyt táncművész emléke előtt tisztelgő munka. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Hetek, mit hetek, hónapok óta tánckönyveket olvasok. Nem tudós ambíciótól vezérelve, s nemcsak felkérésre, hanem kedvtelésből. A recenzálásra való készülés során egyik kötetről kapok a másikra, amelyek nemcsak önmagukban érdekesek, de szüntelenül egymásra is vonatkoznak. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
A műnemekről elsőben megtanuljuk, hogy hárman vannak, másodikban azt, hogy keverednek, harmadikban szó sincs róluk, negyedikben pluszpont, ha még emlékszünk rájuk. De a bennünk lakó tizenévest nem csak lírai mivoltában ragadhatja magával Simon Márton első kötete. SZOLCSÁNYI ÁKOS ÍRÁSA.