A műnemekről elsőben megtanuljuk, hogy hárman vannak, másodikban azt, hogy keverednek, harmadikban szó sincs róluk, negyedikben pluszpont, ha még emlékszünk rájuk. De a bennünk lakó tizenévest nem csak lírai mivoltában ragadhatja magával Simon Márton első kötete. SZOLCSÁNYI ÁKOS ÍRÁSA.
Gyermeki jajkiáltás, szerelmi átok, apokrif múltidézés, szindbádian estikornélos önkeresés a maga hagyta nyomokba lépve: a kötet egy mind kiteljesültebb pálya az olvasók előtt nem kellően ismert és nem rangján becsült irányait folytatja, az intenzitást olykor túlkapásba sodorva. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.
A L’Harmattan Kiadó táncsorozatának legújabb kötetéből nemcsak azt tudjuk meg, hogy ki volt Lábán Rudolf és mit tett az európai modern tánc megalapítójaként, hanem – a saját visszamlékezései nyomán – azt is, hogyan alkotott és gondolkodott a világról, a színházról, a táncról. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.
Ez művészet? Van, akit megbotránkoztat a mester felfordított piszoárja, van, aki jó poénnak tartja, más a huszadik századi művészeti mozgalmak filozófiai Forrását látja benne – és mindenkinek igaza lehet. DÉKEI KRISZTA KRITIKÁJA.
Az Oikosz és polisz című szöveggyűjtemény hiányt pótol és hiányt teremt: egyrészt az első magyar nyelven megjelent kötet, mely átfogó képet nyújt a zöld filozófia és politika elméleti hátteréről, másrészt további tájékozódásra és termékeny vitára ösztönöz. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
A kiváló költő ezúttal bevallottan önéletrajzi ihletésű prózakötettel jelentkezik. A cselekmény nagy része abban a kőszegi intézetben játszódik, ahol egykor Ottlik legendás regénye. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS KRITIKÁJA.
Noha a francia matematikus és költő többször is járt Magyarországon, nem egy interjút adott, Szentkuthynkat a század legnagyobb írói közt tartja számon, mégis szinte teljesen ismeretlen hazánkban. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS ÍRÁSA.
T. Szabó Levente Mikszáth-monográfiája azokat a társadalomtörténeti, poétikai, orvos- és fotográfiatörténeti stb. szálakat követi nyomon, amelyek a „nagy palóc” életművét a modernitáshoz kötik. MILBACHER RÓBERT KRITIKÁJA.
„Esküszöm: minden erőmet a német nép boldogulására fordítom, a német nép alkotmányát és törvényeit betartom, a rám rótt kötelességeket lelkiismeretesen teljesítem, s hivatalomat pártatlanul és mindenkivel szemben igazságosan látom el.” Adolf Hitler kancellári esküje. TÓTH IVÁN ÍRÁSA.
Hiánypótló. Egyike ez a számos, a túlzott használatban elkoptatott jelzőinknek: hiányt pótol boldog-boldogtalan, ha meg nagyritkán valaki letesz valami fontosat az asztalra, hajlamosak vagyunk elmenni mellette. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Jobb későn, mint soha: a L’Harmattan Kiadó e bölcsesség birtokában indította útjára Tánctörténet című könyvsorozatát. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Miután köztudomásúlag a legrémisztőbb halálozási statisztikák se riasztottak vissza senkit attól, hogy rágyújtson (ráadásul ismeretes a szabály: ami tiltott, az kívánatos), a dohányzásellenes lobbi felismerte, hogy értelmünk helyett egyszerűbb, ha érzékeinkre próbál hatni. JÁSZAY TAMÁS CIKKE.
Új könyvsorozatot indított a L’Harmattan kiadó BÓRA címmel. A sorozat alcíme: délszláv női próza a hetvenes évektől napjainkig. SZEGŐ JÁNOS ÍRÁSA.