Rusznyák Gábor szerint utoljára a hatvanas évek prüdériája tudta úgy elrontani az emberek szerelmi életét, mint a XVIII. század beteges társasági normái és illemszabályai. Éljen hát a szexuális forradalom! PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Goldoni A terecskéjének habkönnyű adaptációját láthatta a közönség Kőszegen, és én borzasztóan sajnáltam, hogy nem lett kicsit súlyosabb. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
A Belvárosi Színház új bemutatójában az égvilágon semmi olyasmi nem történik, amire ne számítana az ember. És ezt most egyszerre írom elismerően meg csalódottan. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Ötödik alkalommal rendez Orlai Tibor felkérésére, eközben a Katona József Színház oszlopos tagja. Idén kirepült első színész osztálya, de jövőre újra osztályt indít. Június 23-án mutatják be rendezésében az Egy fenékkel két lovat című Goldoni-átdolgozást, amelynek az egyik próbáján beszélgettünk. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Az alábbi interjú hosszú, és hosszú ideig készült. Kezdetben Gothár Péter kitüntetése, a Nemzet Művésze cím és életjáradék volt az apropó – és mire vége lett, már a független színházak kivéreztetéséről is kérdeznünk kellett. Meg arról, hogy miért nem csinál filmet. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
A kecskeméti Katona társulatának olyannyira jól sikerült a Chioggiai csetepaté kipofozása, hogy a szórakoztató jelenetek még a darab alapvető hiányosságait is képesek feledtetni. Más kérdés, hogy az előadás komolyabb, érdemi törekvései ugyancsak az önfeledt játék hevében szorulnak háttérbe. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
Pedig az lett volna, ha nem tör ki a vihar. Már az előző esti előadást is félbeszakította az égi tűzoltózenekar, bár hivatalos esőnappal vigasztalva: az első felvonás alatt. Mi azonban hoppon maradtunk, mert „csak” az utolsó húsz–huszonöt percet mosta el az eső. PROICS LILLA ÍRÁSA.
Szatmárnémetiben alighanem komoly kultusza lehet Besenyő Pista bácsiéknak, legalábbis erre utalt a töméntelen eljátszott szóvicc Keresztes Attila kócos humorú, ámde korántsem bájtalan Goldoni-rendezésében. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Elegáns és egyszerű a cím, és még játékosság is van benne. Azon tűnődöm, vajon Velencét tekintsem megszemélyesítettnek, vagy Goldoni szerepel itt úgy, mint egy hosszú lejáratú és bonyolult kulturális jelenség. SEBESTYÉN RITA KRITIKÁJA.
Nem csak Velence népe áll a feje tetejére a karneváli hangulatban: valamelyest a Goldoni-darab is kivetkőzik magából Réczei Tamás rendezésében. A csupasz színművel való elégedetlenség kockázatmentesen kísérletezgető, közönségbarát előadáshoz vezetett. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
Az autón elhelyezett T betű azt jelzi, hogy nem elég gyakorlott a vezető. A T ugyanakkor nem változtatja meg a tanuló vezetővel szembeni elvárásokat. Hasonló nehéz helyzetben vannak a fiatal színészek is. Főleg, ha nekik még a jogosítvány sincs a kezükben. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA.
Kergetőznek, dulakodnak, pofozkodnak, szerelmeskednek – szenvedélyesen élik az életüket Goldoni perlekedő figurái a Kovács Dániel rendezte zsámbéki előadásban. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Részegen menjek ki a színről, vagy józanul? – tépelődik az első rész végén az egyik aktor. A bárót és a susztert is ő alakítja; az egyik épp részeg, a másik józan. A jókedvű közönség előtt a jókedvű színész úgy táncikál a színfalak mögé, hogy szeszen innen és túl is hiteles. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.