![]() Téby Zita, Aradi Imre |
Rusznyák Gábor
rendezésének legszembeötlőbb ambíciója, hogy a színészek játéka vágyakkal, félelmekkel, szeretettel, haraggal, egyszóval élettel töltse meg Goldoni papírmasé figuráit. Ez javarészt sikerül is, a rövid prológot követő nyitó jelenet legalábbis egészen pazar. Egy kis olasz halászfaluban, Chioggiában két szomszédos család női tagjai makraméznak békésen a házuk előtt, közelebb merészkedve azonban kézzelfogható a feszültség. Pletykával ütik el az időt, incselkednek egymással, s bár még férfi sehol a láthatáron, a sokat sejtető pillantások, negédes mosolyok és gúnyos megjegyzések révén a színésznők játéka messze túlmutat a jelenet határain.![]() Tóth Ildikó, Sirkó László |
A seregszemlére azonban nincs sok idő, mert felbukkan a faluban lézengő Toffolo, aki tényleg tök hülye, Szokolai Péter játéka pedig még rá is tesz erre egy lapáttal. Toffolo nem ismeri fel, hogy a hölgytársaság minden tagját azonos mértékben kellene körbeudvarolnia, s kitüntetett figyelmet kizárólag az eladósorba még csak most kerülő Checcának szentelhetne. Ehhez képest Toffolo Luciettának nyújtja át a forró sült tököt, és kész a baj: előkerülnek az állandó jelzők, pulyka Lucietta, tepsi Pasqua, pokróc Libera, málé Orsetta és kefir Checca pedig egymás torkának esik. A férfiak érkezése tovább árnyalhatná az összképet, de a csetepaté, leszámítva, hogy óbégatás és acsarkodás helyett ők már fegyverrel vennének elégtételt, ugyanúgy folytatódik tovább. Tény és való, hogy a civakodás nem sok humort, s még kevesebb feszültséget rejt, ilyenkor minden különösebb motiváció, hajtóerő nélkül jobbára csak a vígjátékok törvényszerűségei mozgatják a szereplőket.
![]() Jelenet az előadásból |
Ebben a fejetlenségben a velencei jegyző, Isidoro feladata, hogy rendet teremtsen és igazságot szolgáltasson, aki az első perctől kezdve tökéletesen átlátja, hogy van esély a peren kívüli megegyezésre Toffolo és a két család között. A kihallgatás ismételten remek pillanatokat szül, s miután Isidoro elfogadja, hogy Checcának hiába tesz félreérthetetlen célzásokat, segít elsimítani az ügyet. Érezhetően karcsú, zavarba ejtően kiszámítható történet ez így, pedig az egymásra mutogatás, a másik hibáztatása, az indulatok szítása és a mondvacsinált problémák látványos megoldása intenzívebben is árulkodhatna a hazai viszonyokról. Mert minden egyes szereplőnek tisztában kell lennie azzal, hogy a flört hátterében nincsenek elfojtott vágyak, a hőbörgés csak a felgyülemlett feszültség levezetéséről szól, és hogy a szerelmi sokszög csupán műbalhé – mindezek ellenére nemcsak, hogy belemennek, de mintha még élveznék is ezeket a kisstílű hatalmi játszmákat. Isidoro szerepében Porogi Ádám próbál ugyan kritikai hangot megütni, de játéka cinizmusával, kirohanásaival együtt is túlságosan szórakoztató ahhoz, hogy komolyan lehessen venni.
![]() Fotók forrása: PORT.hu |
Ehelyett a rendező az „ahogy a sült tök égeti a szánkat” alcímet biggyeszti a Chioggiai csetepaté után, végtére is a tanulság így mindenki számára emészthetőbb: a csábításnak ellen kell állni. A sült tökkel és bájaival egyaránt kereskedő Canocchia mindenesetre izgalmas változáson ment keresztül Goldoni eredeti elképzeléséhez képest, hiszen egyszerre gúnyolja ki a nők hisztérikus viselkedését és leplezi le a férfiak álságos hozzáállását, miközben Krajcsi Nikolett fülledt légkört kölcsönöz az előadásnak. S ha már atmoszférateremtés, Debreczeni Borbála díszlete azzal, hogy láttatni engedi a kamaraterem falait, elegánsan utal a vásári komédiások színpadára, ehhez a hangulathoz pedig kifejezetten illik Bognár Brigitta, Látó Richárd és Puskás Gyula élőzenei kísérete.