Felvillanyozó hangvétel játékos komolyságával kezdődik, célirányos és kíméletlenül logikus befejezéssel ér véget a mű, ami a kettő közt van, szintén nem rossz – az olvasó mégis érzi: mindez nem kóser úgy egészében. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A színházi pályázat persze csak ürügy. Alkalom, hogy a Tanár úr elmondja, amit a dolgok mai állásáról gondol. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Rendhagyó történelmi regényként aposztrofálja magát Szécsi Noémi új könyve, pedig alapvető vonásait tekintve a Nyughatatlanok tipikus, ízig-vérig magyar vállalkozás. Nagy hatásfokkal kezd égni, de a fellángolásokat leszámítva javarészt takarékon pislákol. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
Költészetelméleti esszé és kortörténet, önelemzés és lírai napló, műhelytanulmány és vallomás. De legfőképpen Lator László műve, melynek izgalmas matériája Lator élete és költészete. Poétikus próza, mely töredékességében is egész. SZILÁGYI ZSUZSA ÍRÁSA.
Régi kedves tanárom szerint az ember életében nagyjából két dolgot képes kitalálni. Paul Auster új regénye, amely angolul 2009-ben jelent meg, most pedig az Európa magyarul is kiadta, legalábbis nem cáfolja meg a fenti tételt. MILBACHER RÓBERT ÍRÁSA.
Bret Easton Ellis legújabb regénye sok szempontból visszatérést jelent a gyökerekhez. A rajongói és szerzői igények szerencsésen ötvöződnek egy bizarr érettségi találkozó miliőjében. ZANIN ÉVA ÍRÁSA.
A főhős eltűnt írói tehetségét egy abszurd ötlettel próbálja visszaszerezni, hirdetéssel talált fiatal nő pőre testére, mint felületre vetve sorait. Ám sem az eleven bőrre írás aktusa, sem a regénykezdemény eltávolítását kísérő szeretkezés nem lehet gyógyír a fájdalomra. BÁRDOS DEÁK ÁGI ÍRÁSA.
A könyv a tekercsek és a kódexek által indított tökéletesedési folyamat végső stádiuma, vallja a két megrögzött bibliofil, így az e-book legfeljebb kiegészítője lehet Gutenberg találmányának, de helyettesítője semmiképp. Ha valakit, az eszményi olvasót erről nem kell meggyőzni. LÉNÁRT ÁDÁM ÍRÁSA.
Ott, ahol a sírásó is öngyilkos lesz, bizonyára nagyon értenek a halálhoz. Mérgek, kötelek, sziklafalak, kaszaboló eszközök és lőfegyverek sorakoznak a Portugália Alentejo régiójában játszódó történetben. Épp csak azt nem tudjuk meg, miért is akar mindenki annyira meghalni. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.
A kilencvenes éveiben járó egykori kancellár nem csak Németország máig legkedveltebb politikusa, de bestselleríró is egyben. Persze egy ilyen névvel bármit el lehet adni – vélekedhetnénk. És ez nem is áll messze a valóságtól. B. SIMON KRISZTIÁN KRITIKÁJA.
Amikor a Kairo bíbor rózsájának sztárja egy csodálója kedvéért lelépett a vászonról, létezővé vált mindaz, ami addig csak a mozitermek sötétjében jöhetett létre. RUPRECH DÁNIEL KRITIKÁJA.
Nico Naldini könyve napló, levél, interjú, cikk, kritika, tanulmány és vers hatalmas, filmszerű montázsa, amit az életrajzíró a maga visszafogott, tárgyilagos nyelvével kapcsol egybe, rendezi egy elbeszélés heterogén, mégis hézagtalanul összeálló szövegévé. RUPRECH DÁNIEL ÍRÁSA.
Az 1939-ben Jeruzsálemben született szerző nyilatkozata szerint nem várja ölbe tett kézzel a Nobel-díjat. Legújabb munkája ennek jegyében éppen olyan, amilyennek egy sikeres regénynek lennie kell: felületes, de nem felszínes, okoskodó, de nem mélyenszántó. Limonádé. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS ÍRÁSA.
Kertész Imre Haldimann-levelek című könyve után kevéssel napvilágot látott a közelmúlt egy másik, nemzetközileg ugyancsak nagyra becsült magyar írója által Eva Haldimann-Románnak írott levélköteg. Ezek sem egyszerűen postai küldemények: az életmű kísérő futamai. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.
Távozni tudni kell, ki más tudná ezt jobban, mint egy Nobel-díjas író. José Saramago méltóságteljesen, elefántháton, a kritika fanfárjaival övezve hagyta el a világirodalom élő klasszikusainak birodalmát. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.