Az igazi mesék általában archaikusak. Őriznek belőlünk valamilyen sorsfordító történetet, amelynek a jelentésével már nem lehetünk tisztában. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.

Kezdetben azt hihetnénk, hogy Pálcika ember, de később inkább egy, a pálcikafélék családjába tartozó lény, az író pedig abban leli kedvét, hogy a családi hasonlóság alapján fölkutatja rokonait. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA.

Önmagával ütközik a regénycím összetett szava. A virággal járó képzettársítás a szépség, a zabálás a rútság körébe tartozik. De szép vagy rút-e a virágzabálás mohósága? S lehet-e szirmos habzsoláson élni? Majdnem hétszáz oldalas remeklés épül az ellentétre. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.