A múltkor egy tüntetésen – szia, Feri, szia Zoli, hahó, Marika, de szart írtál, Ernő!, legközelebb jó lesz, nem szaladt erre a Buksi, a babakocsival? – láttam egy lányt, kedves volt, igencsak helyes is, viszont az volt a blúzára írva, hogy Fideszessel nem szeretkezek. Ezen a megszorításon kicsit elgondolkodtam. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Magyarország öreg ország lett. Öreg, suttyó és gőgös, s ha a díszletek csiliviliben nyomják is, a mélyben, a háttérben terjeng a rothadás édes, émelyítő illata, mert azért Borsodban nem a 2-es villamos nünükézik a rozsdamarta buckák közt. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
De most képzeljétek el, amikor Szegeden ettem az édes port, még fölhívott a Széchenyi Könyvtár egyik munkatársnője, mély, bársonyos hangja volt, és köteles példányt kért. Édes jó istenem, köteles példány. Feleségül kértem volna, ha nem lettem volna nős. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Szépen összegyűltünk az akadémia kistermében szerda délután. Rokonok, társak, barátok, hívek, a szív alanyi jogán, kérlek. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Az ember az időben, annak érzékelése és folyamatos fölismerése által lesz ember, oké, és sokszor a pillanatban, azt, amit te tudsz, hogy pillanatban azt mondani, ecce homo. Pillanat. Azért nehéz az embert megmutatni, mert van. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Jó napot kívánok, kedves Magyarország, látok egy megoldást. Látok egy szép, derék, becsületes, rokonszenves, nagyságos képviseleti megoldást a túlélés gyakorlatára. Ez pedig Konrád György (85) megoldása. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Csak azt akarom mondani, hogy én biztosan nem megyek el. De azért folyton az eszemben keringenek azok, akik elmentek. Köszönik, jól vannak a dán mosókonyhában, kefélik a budit az osztrák hegyi panzióban, hósipkás svájci panorámában szedegetik a síbalesetekben leszakadt végtagokat, vagy magyar regényt írnak az Északi-fény derengésében. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
A tökéletes alkalmatlan emberi fogyasztásra, a tökéletes egy nagy választási csalás, egy lélektani humbug, cirkusz, mutatvány, hipnózis, ha és amennyiben nem rontjuk el. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Nagypéntek volt, és teli olyan plakáttal a város. Arcok, szavak, ígéretek, békétlenkedő tavasz, nyikorog a kandeláber. (…) Most akkor elmondom, mi a valóság, mert veszem a bátorságot, és különben is. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Egyszer EP-nek azt mondtam, kicsi, add már ide azt a sótartót. Ő fölnézett a fehéredő fürtök alól – és szalonnazsíros ujjakkal odaadta. Neszebmg. Tanya, Dr. Majorka udvarháza, kétezervalamennyi. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Zalaegerszeg, ahonnan a rendező ki van tiltva, nem a távoli Zalában van. Zalaegerszeg az országban van, és az ország mindenütt van, bennem és benned is van, az önkéntelenségben, a butaságban, a parvenü csinnadrattában, a félelemben. A migránsok is mi vagyunk. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
1980-at írunk, vérben, takonyban jártunk. Már van magyar Levis, és pontosan 980 pengőforintba kerül a boltban – ha éppen van. A Keravillba rendszeresen érkeztek bakelit lemezek, közöttük mindenféle ínyencség. De tényleg. Deep Purple, Pink Floyd, Uriah Heep, Nazareth, Black Sabbath, Led Zeppelin, Emersonék, amit csak akart az alföldi papucsos nagykamasz. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Én, ugye, kívülről, mint néző, csak azt látom, hogy mi a fiatalság. Hogy mindent tud, és hogy semmit sem tud. Bármikor eljátszik engem, egy anakronisztikus, melegítős véglényt. Bármikor eljátssza a veszélybe kerülő embert, de nem tudja, mert honnan tudná, mi a veszély. Eljátssza a romlottat, de nem tudja a megromlást. Bármikor eljátssza a boldogot, a derűs embert, de nem tudja, mi az, hogy boldogság, boldogtalanság. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
A magyar mindig is nagyon gazdag – már-már tékozló – volt abban, ami a múltja. A magyar mindig nagyon erősen tudott emlékezni. Illetve felejteni, persze. Mindig nagyon tudott a múltjával fényeskedni, a múltja nagy volt, tágas, már-már hatalmas, mekkora lesz Petőfi, amikor gondolunk rá. A Sándor. Például. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.