„Megkérdeztem egy régi barátomat, hogy érzi magát a lapnál. Annál a kis napilapnál, mely nekem is otthonom volt. Hát, kérlek, Ernő, nincsen stressz. Jobb a hangulat. Békésebbek a hétköznapok. Harminc-negyven éve volt így, vagy talán nem is így, még korábban, amikor még nem is kalandoztunk publicisztikában. Néha eszembe jut a becsület szó, Ernő. Néha meg arra gondolok, hogy így valamivel tovább fogok élni.” SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.

És javítottuk – húztuk –, hol a konkrét politizálás cselekményébe fog, amikor a boszorkányként máglyára küldött embereket a mai civilekhez hasonlítja. Így mehet a közlés? Reméljük, mehet. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.

Hogyan menjél piacra,
hogyan viselkedjél ott, és mit
vegyél, és mennyit ne vegyél
SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.

Én például most arra gondolok, hogy a szocialista realizmus kifejezetten érdekes dolog. Mert hová igyekeztünk a gyáriparilag túlreprezentáltnak tűnő, környezetileg igencsak festői Malagában? Szovjet, szocialista, realista festmények kiállítására…

Lujza néni már haldoklott, ahogy mondani szokás, a percei, de legalábbis a napjai meg voltak számolva, nem lehetett elvárni, hogy épp olyan pontossággal és magabiztossággal értékeljen rádióból vagy televízióból fölcsendülő zeneműveket, mint egészséges korában, ereje teljében tette. Mégis különösen hatott, amikor Lujza néni két kevésbé tiszta pillanata között, visszanyerve öntudatát, arra kérte Jolánt, a kisebbik lányát, hogy szerezzen be egy afféle kazettás magnót, egy olyan szerkezetet, ami még működik, amivel még lehet, így mondta, szórakozni. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.

Ha focit nézek, én azért üvöltök, azért imádkozom és azért átkozódom, mert keresem az élet értelmét. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.

Írtak magáról sok kritikát, Ernő?
Írtak, Marika néni.
Például néha jól megkapta a tockost, Ernő?
Csillagokat láttam, Marika néni.
És ha megkapja, megfontolja, okul, vagy dührohamot kap, fenyegetőzik, köpköd, nem alszik, még jobban inni kezd, baszogatja a szeretteit, a legsűrűbb éjszakának megy, összeveszik, átvérzi a pelust, mit tesz, Ernő? SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.

Ilyen lázas kis elvetemültségek nem nyomban válnak valóra. Készülni kellett rá. Lélekben ráerősödni. Hozzáérsz, végighúzod az ujjad rajta, te, üveg, be foglak törni. Milyen gyáván nyekereg máris. Ki kellett választani aztán a téglát. A romház tövében szépen elhelyezni, két csokornyi, kék szirmú gazvirág közé. Másnap is legyen ott. Harmadnap. Ott volt harmadnap is, várt a tégla. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.

Abban a nagyszerű alkalomban volt részem éppen két esztendővel ezelőtt, hogy csaknem meghaltam. Fecsegtem erről önfeledten, akit érdekel, megtalálhatja egy könyvemben. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.

Egyszer is így gyalogoltunk haza, kicsit féltünk, talán szorongattuk egymás kezét, és valahol a terület közepén, ahol a legsűrűbb volt a gaz és a folyondár, találtunk egy halottat. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.