A Revizor offline törzshelyén, a Magvető Caféban beszélgetéssorozatot szerveztünk a rendszerváltásnak a hazai kultúra különböző területeire gyakorolt hatásáról.
Milyen hatással volt a rendszerváltás a színház és a pedagógia határán egyensúlyozó műfajokra, alkotókra? Milyen új lehetőségek nyíltak meg ’89 után? Mi a rendszerváltás öröksége ma a színház- és drámapedagógia, valamint a színházi nevelés világában?
Résztvevők:
Takács Gábor, színész-dramatanár, a Káva Kulturális Műhely vezetője
Eck Júlia, drámapedagógus, egyetemi oktató
Neudold Júlia, színházpedagógus, Örkény István Színház IRAM műhelyvezető
Moderátor: Balassa Zsófia
Az eseményről készült videóanyagok itt elérhetőek:
Az esemény összefoglalója
Az esemény vágatlan hangfelvétele a Revizor Spotify-csatornáján podcast formájában meghallgatható.
Az eseményről beszámolt a Fidelio: Proics Lilla cikke itt olvasható.
"A beszélgetést a szép számban jelenlévő szakmai közönség felé kinyitva Hajós Zsuzsát, a Kerekasztal vezetőjét szólította meg a moderátor, aki elmondta, hogy jól hangzik a szabad alkotásra hívó bátorítás, de az elmúlt harminc év alatt felgyülemlett tapasztalatot és tudást nehéz nem „markolni”, és az ettől eltérő szemléletű munkákban nehéz nem az „érett szakmaiságot” hiányolni."
A Papageno is írt rólunk: Papp Tímea cikke itt olvasható.
"Takács Gábor rendszerváltó műfajnak is nevezte a színházi nevelést – gyorsan hozzátette, életében először használta ez utóbbi kifejezést –, mert olyan alapértékeket közvetít, amelyek összefüggenek azzal, hogy a demokratikus átalakulás útjára lépő ország milyen demokráciát akar építeni."
Mitől/kitől függ és mitől/kitől független a független színház? Fordulópontként élte-e meg a hazai független előadó-művészeti szakma a rendszerváltást? Nyíltak-e új lehetőségek itthon és külföldön? Mi kezdődött el és mi maradt? És mi lesz, ha lesz?
Résztvevők:
Barda Beáta, a Trafó – Kortárs Művészetek Háza ügyvezető igazgatója
Büki Dóra, a Proton Színház ügyvezető igazgatója
Fuchs Lívia, tánckritikus, kurátor
Moderátor: Jászay Tamás
Az eseményről készült összefoglaló videóanyag itt elérhető.
Az esemény vágatlan hangfelvétele a Revizor Spotify-csatornáján podcast formájában meghallgatható.
Az eseményről beszámolt a Fidelio: Várhegyi András cikke itt olvasható.
"Fuchs Lívia úgy véli, igazán nem történt semmi a rendszerváltás óta eltelt harminc év alatt, továbbra sincs elég hely, és a másik nagy probléma a Budapest-centrikusság, hogy nem igazán lehet hova menni az országban, leszámítva néhány olyan fesztivált, mint a szegedi THEALTER."
A programsorozat további eseményeit a vírushelyzet miatt online pótoltuk:
Résztvevők:
Harsányi László, a Nemzeti Kulturális Alap volt elnöke
Inkei Péter, kultúrakutató
Rihay-Kovács Zita, a Független Előadó-művészeti Szövetség elnökségi tagja
Moderátor: Csáki Judit
Harsányi László, a Nemzeti Kulturális Alap volt elnöke
Inkei Péter, kultúrakutató
Rihay-Kovács Zita, a Független Előadó-művészeti Szövetség elnökségi tagja
Moderátor: Csáki Judit
Résztvevők:
Mészáros Sándor, a Kalligram Kiadó igazgatója
Szilágyi Zsófia, irodalomtörténész, tanszékvezető egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem
Moderátor: Merényi Ágnes
Moderátor: Merényi Ágnes
A vágatlan beszélgetés a Revizor Spotify-csatornáján meghallgatható.
Online lap lévén természetesen a Revizor saját felületén is foglalkozunk a rendszerváltás kulturális vetületeivel.
"Egyszer egy interjúban azt mondtam, hogy színházi ízlésemet tekintve katolikus vagyok, de a szó eredeti értelmében: egyetemes. Mindennek az origója a színészi jelenlét a térben. Szerencsés fickónak mondhatom magamat, mert tizennyolc éves korom óta a színházban vagyok, és soha nem kellett megalkudnom. Ami végig segített, az a színház szeretete volt. És a tisztelet és megbecsülés a munkatársaim iránt."
"…megnéztem, hogy Amerikában hogy megy ez, meg Angliában, ahol az Arts Council recepcióján VI. György eredeti alapító oklevele lóg, mert ő írta alá a létrehozását, ők igazán a nagy szervezeteket is támogatják, nem a mi léptékünk. Amerikában új projekteket támogatnak, és 96-97-ben átszervezték az egészet, három kategória lett: innováció, oktatás és a kutatás, ha jól emlékszem. Azt gondoltam, nekünk is erre kellene menni, de erről persze szó sem lehetett."
"A demokráciaelméletekben a civil szervezetek szerepe és tere vitatott. Folyton felmerül, hogy egy civil szervezet milyen felhatalmazás alapján szól bele pl. a szociális ellátás országos szabályozásába. Kiket képvisel? Állíthatja azt, hogy van tízezer tagja, és az ő felhatalmazásukkal, ám a tagnyilvántartás nem nyilvános – az is lehet, hogy valójában csak két tagja van. De ha van is tízezer tag, előfordulhat, hogy nincs is belső demokrácia, belső kommunikáció, így nem tudhatjuk, hogy valójában mit gondolnak a tagok az adott témáról."
"A tinédzser szubkultúrák mindig a mainstream popkultúrának negatív lenyomatai. Ilyen szempontból nagyon egyszerűen szerveződnek: arról szólnak, hogyan lehet a legjobban bosszantani a felnőtteket. Ez nyilván azért nehéz módszertani kérdés az elvetemült tizenhárom éveseknek, mert a felnőttek világa is változik. A régi hippiket a piálással nem lehetett már kiakasztani, ki kellett találni helyette valami mást."
"A korabeli televíziózás inkább követő jellegű volt. A nyolcvanas évekbeli televíziós sorozatok (mint a rendőrség népszerűsítését szolgáló Linda, a szociografikusabb ihletettségű Nyolc évszak, vagy épp a francia-kanadai-magyar koprodukciós Forma-1) láttán a kádári kisember még joggal érezhette úgy, hogy a nyugati társadalmi létra alsó fokára is felléphet, része lehet a nyugatias jólétben, csak többet kell érte dolgoznia. A rendszerváltást kísérő gazdasági sokkterápia ellenben azt üzente, hogy már a létra is elérhetetlen."
“A globális környezetben megtanulnak kommunikálni és funkcionálni, kapcsolatrendszert építeni. Megtanulnak nemzetközi közegben mozogni és toleránsnak lenni, megtanulnak nem félni a másságtól, akár muszlim, akár meleg, akár feminista, akár fekete. Ha folytonosan ki vannak téve a másságnak, akkor elmúlik mindennemű félelem ettől. Szerintem ez a legjobb dolog, amit a CEU csinál.”
"Nézegetem a projekt gyűjtőoldalát (nézzétek ti is, elég tanulságos), és látom, hogy távolról sem teljes a körkép; mondhatni, körcikkek csak. És hát a cím – Aranykapu – az is fájdalmas kicsit. A Kádár-korszak bon mot-ját – „aki nincs ellenünk, az velünk van” – leginkább feledni szerettük volna, nem pedig megtanulni a mai mutációt: „aki nincs velünk, az ne legyen”."
We did not forget about our foreign readers: our interviews published during the project are all translated into English:
"Once I said in an interview that my taste is catholic with a small c, which means universal, all-embracing. The center of all is the presence and the magic of the actor in the room. I’m a really lucky guy, I made my life in theatre since i was eighteen years old and I never compromised. What driven me was the love for this whole. And working with people that I respect and love."
"I took a glance at how this works in America, and in England, where the original founding document signed by George VI hangs in the reception of the Arts Council, as its creation was endorsed by the late king, but they work on a different scale, supporting really huge organizations as well. In America they support new projects, and in 96-97 they reorganized the whole thing, creating three categories: innovation, education and research, if memory serves right. I thought this might be the right direction for us too, but it was of course out of the question."
"In the theories of democracy the role and space of civil society organizations is much debated. It is constantly asked, what authorization a civil society organization has to interfere, for example, with the national regulation of social services. Who are they representing? They can claim to have ten-thousand members, which gives them authority, but their list of members is not public – they may very well have only two members. But even if they do have ten-thousand members, they may not be democratic internally, they may even not communicate, so we have no way of knowing what the members actually think about any given topic."
If You Remember, It Means You Weren’t Even There – Panni Puskás’s interview with Ferenc Hammer about the Black Hole and the subcultures around 1989
"Teenager subcultures are always the negative images of mainstream pop culture. From this perspective they are really simple: they are about enraging grownups as much as possible. It is of course a difficult methodology to follow for the nasty thirteen-year-olds, because the world of the adults changes, too. Old hippies were not easy to shock with drinking, teenagers had to come up with something new instead."