Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

VARJÚNAK VARJÚ A FIA

Szabó Réka–Szünet Együttes: Kár / Jurányi Ház
2024. máj. 13.
szabó réka jurányi kár
Szabó Réka, a T/Szünet Együttes rendezője ismerteti a közönséggel, hogy ez a közösségi előadás párhuzamosan készült négy másik, az Európai Unióban működő társulatéval – kivetítőn látjuk is a közös kezdést. Hozzávetőleg tíz perc varjúmozgást követhetünk a résztvevő városok közterein. PROICS LILLA KRITIKÁJA.

Ennek oka és célja ekkor még nem világos, majd utólag nyer értelmet. Eleinte osztott kivetítőn, aztán élőben látható, ahogy a mi madarunk beérkezik a színházba (kicsit csodálkozom, hogy nem a nézőtéri bejáraton jön, hanem a játéktér felől). A szereplők kétoldalt székeken ülnek, mindenki saját, komfortos ruhában. Üres tér. A madarat táncos személyesíti meg, a jelmeze is kifejező, de érzékletes mozgásával kel igazán életre. Kidolgozott, pontos munka, szellemesen találja el a varjúfélékre jellemző figyelmes, kíváncsi állat- és emberi tulajdonságokkal teljes lény figuráját.

Az egyik szereplő a belső sarokban álló talpazatról idéz fel egy feladatot egy történettel. Az előadás tulajdonképpen arról a folyamatról szól, amely alatt ők tizenketten együtt dolgoztak Szabó Rékával, hogy elmondják, hogyan adták fel a munkájukat. A hivatásukat. Az előadás így meg is jelenít történeteket, kommentálja őket, illetve beavatja a nézőt a közös munka részleteibe – ez felmutatja, majd közös élménnyé szintetizálja a személyes tapasztalatokat. A játszók érzéseinek kimutatása helyett az igazságuk artikulálása válik meghatározóvá, amely aztán a nézőben vált ki erős érzéseket.

Egy térdelőtámaszban levő nőt két másik álló helyzetből előrehajolva nyom, szorít lefelé. Egy negyedik kicsivel előttük áll, ránézésre akár úgy is tűnhetne, hogy nem tud minderről semmit, hiszen nem látja, ami mögötte történik. De a támaszban maradni igyekvő lihegését hallja, ez biztos, mert tüntetőleg karba tett kézzel áll. Akit lefelé nyomnak, még az utolsó erejével segítségért nyújtogatja a kezét az egyetlen ember felé, akit lát. A két nő a végén lenyomja. Elemi erejű kezdés, és figyelemre méltó munka a civil szereplőktől. Itt, és persze később is átüt Szabó Réka szakmai tudása, gyakorlata, aki korábban mindig profi előadóművészekkel dolgozott, így rendezői attitűdjének erős pedagógiai háttere csak most, ennél a munkájánál vált nyilvánvalóvá.

szabó réka kár jurányi ház

Jelenet az előadásból.

A Pharrell Williams Happy című számára lejtett duettet – a madárral táncol az egyik szereplő – az előadás elején még nem tudom értelmezni, és erőltetettnek találom. Az előadás végéről visszagondolva azonban tudok dramaturgiai okot találni erre a forszírozott kedélyeskedésre is. Illetve nem is a végétől, hanem már egy korábbi ponttól, ahol kezd kirajzolódni, hogy ez a madár kicsoda-micsoda.

A szereplők aztán volt munkahelyükről mesélnek ihletetten, majd E/3-ban magukról. A szöveg átgondolt: személyes, nagyon jól megidéz hangulatokat, problémákat, dilemmákat. De eközben a játszók el is tolják maguktól a volt munkahelyükről szóló történeteket. Beállnak saját maguk szobrának, és a madár körbesöprögeti őket, mintegy előkészítve a terepet a vizsgálódásra. Ezután újra látjuk a kivetítőn, hogy épp mi történik a többi helyszínen.

Egyre jobban megismerjük minden szereplő történetét. Eljátszanak például egy kis jelenetet, ahol egyikük bemegy az intézményvezetőhöz, szakmai kérdést tesz fel, szabálytalanságot jelezve. A vezető ráförmed, hogy ő az igazgató, úgyhogy csinálja azt, amit mond. A jelenet (ami ennél izgalmasabb, mert van folytatása) végén pedig kis dalocskában énekli el a szereplő a pánikrohamát, ami történetének emlékezetes pillanata lehetett. A történetek a személyességen túl számtalan más kérdés mellett azzal is foglalkoznak, hogy hol, hogyan találjuk meg a helyes döntéseket az életben. Meddig kell kitartani egy helyzetben, ki miért csinálja, amit csinál, milyen rendszert tart fenn a részvételével, milyen eszközei vannak, hogy változtasson azon, amit problémásnak tart.

Elviselem, elviselem, ezt még lenyelem, erős vagyok, énekli a következő csoport szólistája, mögötte kis zümmögő kórus. A belőlük kiváló két ember aztán a becsukott szemű énekest ellazult kezénél fogva mozgatja, mintha láthatatlan erők hatnának erre a testre. A háttérben, a félhomályban pedig megjelenik a fekete madár, akinek a csukott szemű nőt az ölébe ejtik a mozgató erők. Drámaian szép megjelenítése ez az „ezt nem lehet tovább bírni” érzésének.

szabó réka kár jurányi ház

A fotók forrása: Tünet Együttes

Aztán elérünk oda, hogy a történetek igazsága már a felelős/ök ajtaján dörömböl. Az egyik szereplő átveszi a szót, azt mondja, figyeljetek, én most ennek a rendszernek dolgozom… Először mindenki elszalad mellőle, csak egy ember marad ott, aki bevallja, hogy ő is. Majd jön a harmadik, aki bevallja, védőnőként dolgozik, és így tovább: egyenként mondják el, hogyan részei a rendszernek. Az emelvényen álló madár felé fordulnak, utánozzák, tükrözik a mozdulatait – aki leszáll, és köztük mozog, keveredik velük. Majd egyikük határozottan szembefordul vele, hogy a szemébe mondja, amit elszenvedett. Utána jön a következő szereplő, aki beolvas neki, majd szép sorban a többiek. Ekkor azonban már a madár is felkészültebb, és mozdulataival relativizálja az elhangzó dühös vádakat.

Az előadás végén a szereplők elmesélik, hogyan gyakorolták a próbafolyamat alatt dühük szabadjára engedését, és meg is mutatják az ebből elkészült jelenetet: üvöltést, csapkodást, csoportos tombolást látunk a színpadon. És mintha ennek eredménye lenne, hogy a madár végül feladja magát – széttárt szárnyakkal megáll középen, hagyja, hogy a többiek leszedjék róla a jelmezt, az őt alakító táncos pedig távozik a színpadról. De a jelmez mementóként ott marad, a szereplők körbemutatják, átveszik egymástól, majd leteszik a földre, és a munkájukat szimbolizáló személyes tárgyaikkal rakják körül. Végül székükkel elénk ülnek, hogy ezzel a gesztussal minket is részévé tegyenek a színpadon látottaknak. Életszerű végkövetkeztetés, és közben jó látni, hogy Szabó Réka mennyi szabadságot adott alkalmi csapatának az alkotásban, a játékban.

Az előadás adatlapja a port.hu oldalon itt található.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek