Tarantino leggyengébb filmje szokásos motívumainak és megoldásainak kiüresedett, rutinszerű ismétlése, valódi tét, kreativitás és szellem nélkül, a háttérben a Tate-gyilkosságok kísértetével. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Nagy ritkán a mozgókép önmagát meghaladó, univerzális és magával ragadó világtapasztalattá, totális moziélménnyé válik. Terrence Malick új filmjével ez történik. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Önmagukat szerelemmel és fájdalommal megtörő női életek Leningrád romjai között, testi-lelki gyötrődés az egyént meghaladó erők szorításában – nagy formátumú szerzőre leltünk Cannes-ban. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Gyászból, bosszúszomjból és az emberi lelkiállapotokba beszivárgó természetből kever magával ragadó moziélményt ennek a komplex izlandi filmnek a rendezője. Az idei első felfedezés Cannes-ban. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Újabb megrázó moziélmény a test, a tudat és a tudattalan mélységeiről a kultikus francia rendezőtől. Az Eksztázis szédítő képi és hangkoreográfia a tánctól a vonagláson keresztül a mindezt ötvöző erőszakig. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Bárgyúságig kedves szerelmesek kalandja a posztszovjet világ piti maffiózóival: poézisből és lepusztultságból gyúrt Camus-interpretáció. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Hosszú kokaincsíkok és női combok között rajzolódik ki a gigantikus hatalomvágy hanyatló császárának, az olasz gazdaságot és közéletet évtizedekre behálózó Silvio Berlusconinak formabontóan látványos portréja. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Egy kalaposlány elveszett botladozása egy szétmálló világrend öntelt zűrzavarában: a Napszállta nagy kérdése, hogy vajon ezúttal is értelmet nyer-e Nemes László mozivarázslata. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Elismerésért könyörgő kutyaként viselkedő kisember megrázó drámája az ipari társadalom perifériájának lepukkant díszletei között. Kilátástalan kiszolgáltatottság és egy felejthetetlen színészi alakítás a cannes-i versenyprogram egyik legerősebb filmjében. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Elevenen felboncolva tárja önmagát bírálói elé Lars von Trier végtelenül sötét, kegyetlen és kilátástalan új filmjében. Zsigerek, brutalitás és halál a témát és kifejezőeszközöket egyetlen nagyformátumú koncepcióban egyesítő remekműben. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Elkeseredett kamaszlány kétségbeesett gesztusából az iráni társadalom komplex problémái bomlanak ki a hazájában páriaként forgató Panahi varázslatos filmjében. Az Arany Pálma egyik első komoly esélyese. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Egyetlen puskalövés nélkül sokkol a háború észbontó őrülete Szergej Loznyica új, témájában és megközelítésében merész, abszurdba hajló remekében. Katonák, képviselők, menekültek és statiszták valahol a kelet-ukrajnai front környékén. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Sivító gyerekek, túlterhelt szülők és a körülöttük lüktető Budapest – egy háromgyerekes család zaklatott hétköznapjának felkavaró története. A cannes-i fesztivál évek óta kárhoztatott férficentrikusságát rendezője és fókusza révén idén egy remek magyar film oldja. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Az elnyomó rendszerben való létezés hétköznapi és elvi problémái tárulnak fel az ikonikus emigráns író életének hat napja alatt. Berlin után Bécsben is lenyűgözött ez az ellentmondásos film. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Hol nyúzott éjszakai taxisok keringenek Szófia utcáin, hol egy román család néhány tagja kerekedik fel egy sok évtizedes Daciával – két egybecsengő film a bécsi Let’s CEE Fesztiválról. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.