Ritkán látható vizuális érzékkel elkészített film a vadregényes tájakon játszódó, a természet végtelen tágassága ellenére is klausztrofób német sikerregény fantasztikus adaptációja. Ezúttal a Berlinálé Panorama szekciójában fedeztünk fel egy gyöngyszemet. GYENGE ZSOLT ÍRÁSA.
Orvosok és páciensek egy beteg rendszerben – a fakó endékás miliő zárkózott, gyanakvó világában bontakozik ki Christian Petzold finom, eszköztelen drámája. Az idei Berlinálé első szenzációja. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Cirkuszromantika és emberi gyarlóság keverékéből gyúrta össze Deák Krisztina legújabb, immár harmadik adaptációját. A felnőtté válásról szóló, nagyon nehezen megszületett mű hibái ellenére is az idei filmszemle talán legfilmszerűbb alkotása. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Kattogó telexgépek, surrogó magnószalagok, ormótlan tárcsás telefonok – az analóg hírszerzés muzeális eszközei közt lavíroznak a Suszter, szabó, baka, kém szereplői. Közben pedig kiderül, hogy klasszikus kémregényt filmre adaptálni szinte lehetetlen. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Anyagiasság, passzivitás, (elő)ítéletek – a személyes kapcsolatokba beszivárgó kelet-európai társadalmi viszonyok keserű látlelete a mifelénk kevéssé ismert orosz Haneke új filmjében. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Fehérek közt egy…, avagy Szomália Magyarországon, kisjátékfilmek és a legújabb Gus van Sant mozi. Még mindig a CineFestről. GYENGE ZSOLT ÍRÁSA.
Kurosawa, Picasso és Duchamp szelleme kóválygott három napon keresztül a Gozsdu udvar jéghideg alagsorában. Videóművészeti fesztivál: szokatlan műfaj, negyedszerre. GYENGE ZSOLT ÖSSZEFOGLALÓJA.
Spoiler – mondanám így utólag a Larry Crowne mozikban hetek óta futó előzeteséről, hiszen ritkán látható módon tudunk meg mindent a filmről abban a néhány percben. Tom Hanks második rendezése amúgy bájos, kár, hogy negatív értelemben az. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Költői prózának szokták az irodalmárok nevezni azokat a műveket, melyekben a történet alakulását elsősorban nem narratív, dramaturgiai szempontok határozzák meg, hanem az az események egyediségéből általánosítható, absztrahálható jelentések mentén rajzolódik ki. GYENGE ZSOLT CIKKE.
Dacia személygépkocsit hímző idős liftesnénit látunk. Beszáll egy fiatal nő: „Mit csinál?” – kérdezi meglepődve a fura hímzésmintán, majd a válasz után körbenéz a felvonóban és megütközve szól megint: és mit keres itt ez a kamera? GYENGE ZSOLT BESZÁMOLÓJA.
A kortárs film egyik legnagyobb formaművészévé avanzsált finn Aki Kaurismäki a Cannes-i Filmfesztivál legkönnyedebb és mégis talán legkomplexebb filmjét szállította. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
A súlyos depresszióval sújtott Lars von Trier számára e betegséghez legfeljebb az Apokalipszis mérhető. Új, Cannes-ban most bemutatott remekművében meg is győz erről. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Felfogni a felfoghatatlant, elképzelni az elképzelhetetlent, ábrázolni az ábrázolhatatlant – nem kevesebb volt Terrence Malick terve új filmjével. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.