Német atomerőmű, sárga esőkabát, időalagútként működő barlang, melankolikus szépségű Cranach-festmény és egy halhatatlan, téren-időn keresztülgázoló, wagneri léptékű szerelem szívszaggató története. Itt az utolérhetetlen A drót óta a legjobb sorozat? GYENGE ZSOLT ELEMZÉSE.
Magyar katonák égetik el emberségük maradékát jelentéktelen csetepatékban a szovjet hátországban, a második világháború idején. Nagy Dénes filmje a legjobb rendezésért járó Ezüst Medvét nyerte Berlinben. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
A lélek legkevésbé fotogén bugyraiban való vájkálás mélyen megérintő mozzanatai zavarba ejtő összképpé állnak össze. A második Rengeteg erős film; jobb, mint az első. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Tabudöntögető, frivol, megrázó és vicces – a szemtelenül kreatív Radu Jude sebészi pontossággal boncolja társadalmunkat, miközben mellesleg megújítja a filmművészetet. Az online Berlinálé versenyének egyik nagy esélyese. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Az alkoholizmus finoman tabusértő ábrázolása bravúros alakításokkal és az évtized legjobb zárójelenetével. A dán Dogma-alapító újra belénk mar. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Az igazi gyász lényege, hogy nem akarjuk feldolgozni – állítja Wéber Kata és Mundruczó Kornél új, a Velencei Filmfesztiválról Martin Scorsese segítségével a Netflixre katapultált fájdalom-drámája. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Tökéletes szerva tárgya a pirítós, mesei asszociációláncba keveredik egy lehetetlen szerelem – megbízhatatlanul rakoncátlan szavak és képek világában vergődnek e kései posztmodern film őgyelgői. GYENGE ZSOLT ELEMZÉSE.
Összefügg-e a boldogság és a választás szabadsága? – teszi fel a kérdést filmje legelején a lett Ilze Burkovska, aki a szovjet kommunizmus közepébe születő kisgyermek életén keresztül töpreng azon, hogy lehet boldogan elevickélni egy olyan világban, ahol minden döntést helyetted hoznak meg. GYENGE ZSOLT ÍRÁSA.
Újra elveszett alakok téblábolnak Roy Andersson sivár tereiben, hogy értelmetlen létezésünk kisszerűségével szembesítsenek. Aprólékos vizslatásra váró atmoszférikus képcsemegék egy svéd reklámfilmestől. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Az évtized talán legszebben fényképezett magyar filmje a folyamatosan továbblibbenő, mindig megfoghatatlan szerelem láthatatlan érintéséről: celluloidra forgatott lenyűgöző moziélmény. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Zsidógyűlölettel vannak átitatva az elit önvédelmi reflexei: nem igazán Dreyfusról szól, de alapszintű történelemleckének elmegy Polanski középszerű kosztümös filmje. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Patkányürülékben és romlott húsban kutakodik a magányosan öregedő apafigura, miközben a mélyből és múltból zaklatások, árulások és egy pohárzongora bódító fényhangjai bukkannak felszínre. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Csillogás és porba hullás, büszkeség és megalázkodás, érzelem és szex, vágyakozás és elélvezés – no és a filmtörténet talán legérzékenyebb csókja két szerelmes fekete férfi között. A szemkápráztató Pose című sorozat érzéki hullámvasút a transzneműség eksztatikus vidámparkjában. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Lángszóró csóvája lobban az alkonyi ég háttere előtt, miközben feldolgozatlan érzelmek perzselnek kegyetlenül a chilei rendezőzseni legújabb filmjében. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Gondozd magad a citromfát, ha elégedetlen vagy a lopott gyümölccsel: még nyeljük a paródia keserédes könnyeit, mikor magunkra ismerünk messzi tájak előítéleteiben. A „palesztin Roy Andersson” legújabb fricskája mindenkit eltalál. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.