Rabszolgasorstól a Dallasig, Teleferétől a Friderikusz Showig, Lindától az Űrgammákig - a nyolcvanas-kilencvenes évek emblematikus hazai és importált tévéműsorairól Laska Pál forgatókönyvírót és tévétörténészt kérdeztük. LÁSZLÓ FERENC INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
„Ha valaki a hatodikról zuhan, azt nem lehet a földszintnél elkapni ölbe, és hepp!” Lőrinczy Attila drámája a zuhanás másodperceit nyújtja elviselhetetlen hosszúságúra. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A zsigerig hatoló rettegés vért hasít a celluloid vetítőben vergődő testébe – a járvány hónapjai után az első új magyar film egy kísérleti horrorfilm. Pontosabban egy horrorfilmet felemésztő kísérleti film. GYENGE ZSOLT ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Néhány évvel a Bovaryné „újrafogalmazása” után Hófehérke története kap gellert a francia rendező, Anne Fontaine színes vásznán. A halál torkából menekülő lány elcsábítja a hét törpét, és nem harap az almába. De még ez a legkisebb baj. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Úgy emlékszem, ez valami korosztályos mánia volt, a Jelenetek egy házasságból. Nem a bibliánk, hanem a tükrünk. Aztán ma már nem így gondolom. Nagyon nem. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy kisgyerekeknek szóló revü sok mindenre lehet jó: például felnőtt nézőjét rádöbbentheti arra, hogy milyen egyoldalú a színházról alkotott képe. FRITZ GERGŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Arcok mozdulatlansága és egy történet mozgékonysága, egy osztályterem, és benne tényleg csak a legszükségesebb eszközök. Vajon hogyan lehet a leginkább minimálisra redukálni Othello tragédiáját ahhoz, hogy ne veszítsünk el belőle semmi fontos részletet? PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
