Látványos díszletek közt, gyönyörűen komponált képeken anélkül jelenik meg Füst Milán megszállott féltékenység-drámája, hogy a belső történéseket megélhetnénk. Enyedi Ildikó nagy formátumú filmjét a cannes-i versenyprogramban mutatták be. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szemkápráztató formai bravúrok a holokauszt emlékezetének traumatikus mivoltáról egy felkavaró film-színházban. Mundruczó Kornél újra Cannes-ban. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Koreai bevándorlók az amerikai álom napos és árnyoldalán. Nagy szív, nagy dráma, s nagy siker a díjátadókon. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sokan vélik úgy, ha egy kritikusnak valamely okból nem sikerül egy hangversenyt teljes egészében meghallgatnia, leghelyesebb, ha nem ír az eseményről. Eddig ezt e sorok írója is hasonlóképpen gondolta. Tovább a cikkhez
A skandináv filmek jól ismert kliséiből gyúr remek elegyet a Diana esküvője, mely úgy tud szórakoztató lenni, hogy közben nem felejt el érdemben beszélni a család fontosságáról. VIGH MARTIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A félelem utcája keresztezi a tinidráma és a slasher horror tulajdonságait, de a fúzió sikertelen, sőt a Netflix trilógiájának első része a két formulával külön-külön sem boldogul. NAGY TIBOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Néha az volt az érzésem, hogy a Hamlet és a Lear király vadul kifordított és eltorzított párhuzamaiból, valamint a Bánk bán kontraszthatásából fakadó helyzetkomikumok és szóviccek viszik csupán előre az eseményeket. Ami természetesen nem baj. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
