Hirdetés
Elég stabilan becsípődött Fehér Ferencnél a horror mint kulturális referencia: néhány éve a Drakula-sztorira kattant rá, most harmadmagával zombizik, és emlékezzünk csak, hogy a Morgan & Freemannek is volt némi pszichopatikus-lidércnyomásos kicsengése. KRÁLL CSABA CIKKE.
Valaki mesélte, hogy amikor véletlenül CD-t tett fel egy analóg lemezlejátszóra, megszólalt az adat a maga sistergő-krákogó valóságában. Nem tudom, valóban így volt-e, de megfogott a gondolat: vajon mi történne, ha lejátszhatnánk a digitális jelet analóg szerkezettel? DOHY ANNA KRITIKÁJA.
Mindent a szemnek, a fülnek, az érzékeknek, az ösztönöknek, sőt még annál is többet – semmit az értelemnek. Baj ez? Ugyan már! Egyedülálló hardcore „élményfürdő” a Liliom utcában, Sharon Eyal és a L-E-V újra hengerelt. KRÁLL CSABA CIKKE.
Hirdetés
Meglepő lehet a következő kijelentés, ha megvizsgáljuk, a jelen írás tárgya mivel is varázsol már közel négy évtizede. A Les Ballets Trockadero de Monte Carlo budapesti vendégjátékával a magyar fővárost felvette-besorolta egy exkluzív, komoly respektussal bíró klubba. HALÁSZ TAMÁS ÍRÁSA.
Juhász Zsolt és Orza Calin a Duna Művészegyüttes számára készített új koreográfiájában az olasz barokkot az erdélyi folklórral házasította. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
A KET Viharja esetében az egy előadásra jutó koreográfusok és társalkotók száma igen magas, ennek megfelelően akár több koreográfiára is elegendő ötlet és gondolat zsúfolódott benne össze. És mégis: az előadás sokkal inkább sikerült hullámzóra, mint sodróra. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
Bill T. Jones neve hallatán sokak számítottak rá, hogy amit látni fognak tőle, az maga lesz az elsöprő energia, a tiszta mozdulat, a tömény tánc. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
A maga nemében lehengerlő produkció a Ballet Flamenco de Andalucía előadása, bár a cante jondo-ból „fergeteges” show-t csinálni nem feltétlenül lorcai gesztus. Egy zseniális, melankolikus dalnok azért akad a háttérben. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A tavaszi fesztivál alkalmából Budapestre érkezett Dán Királyi Balett két egymást követő estén mutatkozott be a hazai közönségnek. Az 1748 óta létező neves társulat két produkcióját látva az elcsépelt morbid poén juthat eszünkbe: A műtét sikerült, a beteg meghalt. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
„Nekem hiányzik a nő az Utazásból” – súgja szomszédom az elsötétedő nézőtéren. „Már tavaly is hiányzott”. Igézően monoton ismétlődések sora Emanuel Gat és Roy Assaf mostani kétszer-kettőse. Tényleg – hiányzik a nő? SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA.
Pina Bausch igen mélyen tudott figyelni az emberekre, tüskés jóindulattal: a Kontakthof ugyan lehetne a kapcsolattalanság drámája, a vágyakban vergődő elidegenedés mementója, de nem az, hanem könnyed revü, mely minden gonoszkodása ellenére mélységes bizalomról tanúskodik. MESTYÁN ÁDÁM KRITIKÁJA.
Ez a darab állítólag Felhőmanról és az elmulasztott lehetőségekről szól. Ez a cikk pedig Pataky Klári új előadásáról. Se eső, se hó… SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA.
Hirdetés
A Quartet egy zeneileg pazar, de egyébként unalmasan csordogáló darabbá kerekedett a túladagolt szexuális szerepjátékoknak köszönhetően. Beindulsz a puskás embertől? És a rendőr bácsitól? Nem? Sajnáljuk, akkor nem vagy célközönség. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A Juronics-opuszok közül rendre a történelmi tablók sikerülnek gyengébbekre, szemben a tánctörténet és drámairodalom klasszikusainak feldolgozásaival. Most sincs ez másképp: a Szegedi Kortárs Balett Homo Hungaricusa nem a szerencsés bemutatók közül való. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A társulatvezető „megöregedett” és „elhízott”. Messze elkerüli az ihlet. Kiégett. Nincs előadás. Holott lennie kell. Mégpedig időre. Az idő pedig most van. Az Újravágva dupla- vagy triplafenekű (tánc)színház arról, hogyan lesz a nincsből (mégis) valami. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.
Egy sötét színpad, egy fehér ajtó, három plafonig kúszó kötél és öt táncos. Fiúk. Fiúk kint és bent, lent és fent. Kívülről és belülről, kapaszkodva, függve, zuhanva és földet érve. Frenák Pál újra férfit boncolt a Trafóban. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
A magát „non verbális MAGYAR érték”-ként, „új magyar hungaricum”-ként, „közönségbarát produktum”-ként meghatározó üzleti vállalkozás, az ExperiDance, a Művészetek Palotájában mutatta be legújabb produkcióját, a Boldogság 69:09-et. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA.
Ritkán jelenik meg ennyire igényes és ilyen értő szeretettel íródott könyv egy kortárs koreográfus pályájáról. Nagy öröm Péter Márta Frenak című könyve, melyben egy rendkívül eredeti alkotó pályaképe kerekedik ki a koreográfus és a szerző évek óta tartó párbeszédéből. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A Budapest Tánciskola hagyományos év végi estje mindig ünnep azoknak, akik kedvelik az Angelus-iskola diákjaiból áradó tehetséget, szabadságot, könnyedséget. Diákok jönnek, diákok mennek, de ez a szellemiség valahogy mindig újra meg újra megteremtődik. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
Testileg-lelkileg lecsupaszított emberek bokszmeccsével, vörösborral és vírusmentes csókokkal ajándékozott a tízéves jubileumát ünneplő Frenák Pál Társulat. A K.áO.sz! felújított változata olyan, mint egy pankrátor-show. A fájdalmat elhittük, mégis jól szórakoztunk. MAUL ÁGNES ÍRÁSA.
Jó lenne örülni, egyszerűen csak örülni annak, hogy harminc éves lett a Győri Balett. Egy jubileumot azonban éppen az emel ki a szokványos évadok sorából, ha az ünnepre készült bemutató egyszerre világítja meg a társulat múltját és jelenét, sőt talán a jövőjét is. FUCHS LÍVIA KRITIKÁJA.