Hirdetés
A Magyarországon már korábban bemutatott Csajok és Pasik című előadás után a koreográfus ezúttal csak a női nemre koncentrál. Mai, érvényes állításokat próbál tenni a nőkről, nőiségről és ezen fogalmak helyéről a Trafó nagytermében. MOSOLYGÓ MIKLÓS ÍRÁSA.
Anton Lachky a Közép-Európa Táncszínház meghívására először készít előadást magyar társulattal. A Trafóban bemutatásra kerülő Special Society második próbanapján sebességről, koncepcióról, és arról a kihívásról beszélgettük, melyet egy ismeretlen társulattal való munka tartogat. DOHY ANNA INTERJÚJA.
Karima Mansour egyiptomi koreográfust a helyi kulturális média „Egyiptom kortárstánc-gurujaként”, „a kairói kortárstánc-szcéna mögött álló lángelmeként”, „a kortárs táncra nyíló ablakként” emlegeti – és nem ok nélkül, hiszen a koreográfus valóban óriási szerepet játszott (és játszik) abban, hogy a kortárs tánc elkezdjen gyökeret ereszteni Egyiptomban. NÁNAY FANNI ÍRÁSA.
Hirdetés
A modern tánc modernizálása a balett szókincsének újrahasznosításával. Egy névbe tömörítve: Merce Cunningham. Roger Copeland tanulmánykötete nem a reformer amerikai koreográfus életrajzában búvárkodik, hanem a forradalmi alkotópályát elemzi lényeglátó eredetiséggel. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
Mi a filozófiai kérdés, mivé alakul a gép, hol végződik az ember? Távol tarthatjuk magunkat a cyborg, a „gép-ember” léttől, vagy egy Skype-on folytatott beszélgetés esetén még a kérdés felvetése is megmosolyogtató? Beszélő fejek beszéltek a net két végén: Chris Haring koreográfusé és az enyém. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA INTERJÚJA.
Őszinte leszek: nem tudom, mit láttam Bécsben, már azon túl, hogy a legújabb Forsythe-koreográfiát ültem végig a TQW nagytermében. Talány a cím, talány a hetvenperces mű maga és talány az előadáshoz való viszonyom is. Tetszésről nem beszélhetünk, mégis vétek lett volna kihagyni. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
A Budapest Tánciskola bemutatói mindig felüdülést jelentenek, frissesség, lendület és szűnni nem akaró kíváncsiság jellemzi őket. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
A St. Pölteni-i „Művészetek Palotája” közismerten naprakész és igényes modern tánckínálatának Sylvie Guillem, napjaink rajongott táncművésze volt az egyik, ha nem a legnagyobb sztárvendége ebben a szezonban. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.
Anne Teresa de Keersmaeker koreográfusi életműve még ma sem sorolható egyetlen jól körvonalazható irányzathoz sem, holott művei három évtizede jelen vannak az európai kortárs tánc élvonalában. FUCHS LÍVIA KRITIKÁJA.
Hód Adrienn legújabb, Molnár Csabával és Marco Torrice-vel közös koreográfiája a tánc határaira kérdez rá, miközben szétdúlja annak megszokott kereteit: a fekete függönyökkel és padlóval határolt teret, a köznapi világból zenével és sötéttel kiszakított illúzióbarlangot. VARGA ANIKÓ ÍRÁSA.
Virág Melinda harmadszor dolgozott koreográfusként a Bethlen téren. Először 2007-ben egy kettősön Téri Gáspárral (Altera pars), két évvel később már külsősként a teljes társulattal (Szájbanforgó). Most négy táncossal egy hangulatos, de nem elég mélyre ásó kamaradarabon. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.
„Amikor dolgozom, a helyzetnek megfelelően megpróbálom a saját igazamat, a saját belső indíttatásomat szabadjára engedni. Nem szeretnék provokálni, viszont annak érdekében, ami belülről mozgat, nagyon könnyen megteszek mindent.” KRÁLL CSABA INTERJÚJA.
Hirdetés
A tánc nyelvén előadott monodráma bármilyen szüzsé helyett elegánsan csupán egy alcímet vagy műfajt jelöl meg: „arckép”. Ladjánszki Márta darabja valóban ennyire egyszerűen, a keresetlenség mögött mégis drámaian mutatja meg címszereplőjét. HALÁSZ GLÓRIA ÍRÁSA.
Eldőlt, kihirdették – bár úgy gondolom, egy pillanatig sem volt kérdéses, hogy ki kapja a Trafót. De aki ennyire nem szereti a nyilvánosságot, a nyilvánosság előtti megmérettetést, és ennyire fél az egyenes kérdésektől, az miért akar egy kortárs befogadó színház igazgatója lenni? KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
Ha a csomagolás csokis kekszet ígér, viszont csokival legfeljebb csak az összetevők felsorolásában találkozom, csalódott leszek. Pedig lehet, hogy a keksz amúgy nem rossz. Valami ilyesmit éreztem a PR-Evolution Héjanász című előadását nézve is. MAUL ÁGNES ÍRÁSA.
Zambrzycki Ádám a Merlin Színház november eleji Tánckeddjén két koreográfiát tett publikussá a színpadon. A Profil az arcunkat veszi célba, a Solº egyenesen a Napot. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA.
A KET új Shakespeare-előadása olyan, mintha az alkotók Shakespeare drámáiból a legnagyobb szerelmeket, a legkegyetlenebb gyilkosságokat, a legemlékezetesebb karaktereket, a legjellemzőbb jelképeket bedobálták volna egy turmixgépbe, hogy aztán bekapcsolják a masinát. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
Wuppertál nem tartozik a leglátogatottabb német városok közé, de két jelenség miatt feltétlenül figyelmet érdemel: az egyik a függővasút, amely a járókelők feje fölött cikázva szeli át az utcákat, a másik a koreográfus, Pina Bausch. NAGY BORI ÍRÁSA.
Fehér Ferenc Draculája nem félelmetes vámpír, gonosz vérszívó, hegyes fülű, hosszú karmú pokolfajzat, akit mindenki retteg, hanem a világ talán legmulatságosabb (képzelt) „gyilkosa”, aki ha csupasz női nyakat lát, kitátja a száját, de nem harap. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
Ritka, hogy a közönség körbeüljön egy táncelőadást, mert a koreográfiák általában egynézetűek, s fenemód tisztelik is ezt a hagyományos perspektívát, hacsak nem helyszínspecifikus előadásról vagy performanszról van szó. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
Ha egy koreográfus rövid szólókkal és duókkal akar kitölteni egy estét és megtölteni egy nagyszínházat, akkor ott sok ötletre, briliáns koreográfiára és változatos programra van szükség. De mi történik, ha mindez nem adott? Nos, akkor kell bevetni Sylvie Guillemet. MEGYERI LÉNA ÍRÁSA.