Hirdetés
Góbi Rita táncművész-koreográfus szerelemduettnek nevezi a Trafóban december 14-én látható Sziget – Táncmonológok fényfürdőben című új produkcióját, melyben először dolgozik együtt Maurer Milánnal. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA.
André Lepecki: Koncepció és jelenlét. A kortárs európai táncszcéna (Concept and presence. The Contemporary European Dance Scene) című esszéjében a kortárs tánc ingatag alapjáról tesz említést. Ez az érzékletes metafora nemcsak, hogy jól meghatározza a lengyel tánc állapotát, de tökéletesen diagnosztizálja is azt. ANNA KRÓLICA TANULMÁNYA.
Nem, nem kell megszállott balett-rajongónak lenni ahhoz, hogy fölhabzó kíváncsisággal böngésszük a falakon és a tárlókban elhelyezett szövegeket, alaposan szemügyre vegyük a fotókat – elég, ha érdekel bennünket egy huszadik századi magyar művészsors. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Hirdetés
Mindenkinek megvan a maga harca. Az A. E. Bizottságnak ott volt Aczél György és a kései Kádár-korszak levegőtlensége, Gergyének és a ma független művészeinek pedig a lassan már aczélgyörgyi szemüvegen át látó mai kultúrpolitika hivatalnokai. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
Az egyetemes tánctörténet egyik emblematikus alkotása, az annak keletkezése idején harmincadik évét éppen csak betöltő Maguy Marin May B című koreográfiája tért vissza Budapestre. A francia előadás először – szinte felfoghatatlan módon – 1983 novemberében volt látható Magyarországon: alkotóját azonban Győrben, három évvel korábban már megismerhette a hazai publikum. HALÁSZ TAMÁS ELEMZÉSE.
Arról kérdeztük az igazgatót, hogy milyen stratégiai és konkrét elképzelései, ötletei vannak a Művészetek Palotája kiemelt művészeti státuszának megőrzésére. Az intézmény körüli ügyekről több írás is megjelent a közelmúltban, tudjuk azt is, hogy a kormányzat nem tekinti fontosnak a magaskultúrát, vagyis a helyzet bonyolult. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
Alig több mint egy éve Pichet Klunchun thai táncossal közös, kétszemélyes estjével járt legutóbb nálunk Jérôme Bel. Az ismerkedéstörténetet megörökítő, újrajátszó, egymásra csodálkozásból épített művet most – bizonyos értelemben – hasonló követte, a Theater Hora fogyatékos művészeivel. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA.
Angelin Preljocaj társulata hatodik alkalommal jár Magyarországon: ilyen jelentős alkotó, ilyen jelentős társulattal ritka, hogy hasonló rendszerességgel tenné nálunk tiszteletét – kivált Franciaországból, ahonnan manapság sokkal kevesebb táncelőadás érkezik hozzánk, mint egy-másfél évtizeddel ezelőtt. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA.
A színházterem bejáratánál nem csak a jegyünket kezelik, hanem előrelátóan füldugóval is kínálnak, elsősorban mégsem a decibelek miatt érezhetjük kényelmetlenül magunkat Hofesh Shechter társulatának előadásán. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.
„Szeretem, amikor elérem azt a szintet, amikor már minden mozdulatot unalomig ismerek. Akkor derül ki igazán, mi van az egyes mozdulatok mögött valójában.” SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA INTERJÚJA.
„Én nem azt mondom, hogy kussolni kell. Engem nagyon is érdekel, hogy a kollégák mit mondanak, de csak abban az esetben, ha az nem csak őróluk szól.” KRÁLL CSABA INTERJÚJA.
Amikor forradalmat vezényelhetnek le interneten keresztül, amikor a banki ügyintézéstől a szerelmi vallomásokig jóformán minden online van már, nincs mit csodálkozni azon, hogy a közösségi média is helyet követel magának a színpadon. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.
Hirdetés
A modern tánc modernizálása a balett szókincsének újrahasznosításával. Egy névbe tömörítve: Merce Cunningham. Roger Copeland tanulmánykötete nem a reformer amerikai koreográfus életrajzában búvárkodik, hanem a forradalmi alkotópályát elemzi lényeglátó eredetiséggel. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
Mi a filozófiai kérdés, mivé alakul a gép, hol végződik az ember? Távol tarthatjuk magunkat a cyborg, a „gép-ember” léttől, vagy egy Skype-on folytatott beszélgetés esetén még a kérdés felvetése is megmosolyogtató? Beszélő fejek beszéltek a net két végén: Chris Haring koreográfusé és az enyém. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA INTERJÚJA.
Őszinte leszek: nem tudom, mit láttam Bécsben, már azon túl, hogy a legújabb Forsythe-koreográfiát ültem végig a TQW nagytermében. Talány a cím, talány a hetvenperces mű maga és talány az előadáshoz való viszonyom is. Tetszésről nem beszélhetünk, mégis vétek lett volna kihagyni. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
A Budapest Tánciskola bemutatói mindig felüdülést jelentenek, frissesség, lendület és szűnni nem akaró kíváncsiság jellemzi őket. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
A St. Pölteni-i „Művészetek Palotája” közismerten naprakész és igényes modern tánckínálatának Sylvie Guillem, napjaink rajongott táncművésze volt az egyik, ha nem a legnagyobb sztárvendége ebben a szezonban. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.
Anne Teresa de Keersmaeker koreográfusi életműve még ma sem sorolható egyetlen jól körvonalazható irányzathoz sem, holott művei három évtizede jelen vannak az európai kortárs tánc élvonalában. FUCHS LÍVIA KRITIKÁJA.
Hód Adrienn legújabb, Molnár Csabával és Marco Torrice-vel közös koreográfiája a tánc határaira kérdez rá, miközben szétdúlja annak megszokott kereteit: a fekete függönyökkel és padlóval határolt teret, a köznapi világból zenével és sötéttel kiszakított illúzióbarlangot. VARGA ANIKÓ ÍRÁSA.
Virág Melinda harmadszor dolgozott koreográfusként a Bethlen téren. Először 2007-ben egy kettősön Téri Gáspárral (Altera pars), két évvel később már külsősként a teljes társulattal (Szájbanforgó). Most négy táncossal egy hangulatos, de nem elég mélyre ásó kamaradarabon. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.
„Amikor dolgozom, a helyzetnek megfelelően megpróbálom a saját igazamat, a saját belső indíttatásomat szabadjára engedni. Nem szeretnék provokálni, viszont annak érdekében, ami belülről mozgat, nagyon könnyen megteszek mindent.” KRÁLL CSABA INTERJÚJA.