Van az úgy, hogy egy történet a belőle készült filmadaptáció miatt világhírűvé válik. Olyan is van, hogy egy színház ugyanezt a történetet műsorra tűzi. De mi történik akkor, amikor egyik megtagadja a másikat? Megtörténhet-e ez egyáltalán? KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
Valló Péter
ÉRDEMES-E AUDREY HEPBURNT KERESNI?
A LÓ MÁSIK OLDALA Egy jobb világ / Thália Színház
A Tháliában a két összeszokott színész érzékeny és bonyolult ábrázolatát adja a párharcnak. Voltaképp el sem dönthető, hogy hol csúszott félre a dolog. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
SZÜLÉSEDRE MAGAD MARADSZ Shelagh Delaney: Egy csepp méz / Radnóti Színház
Az a csatornabűz, penészszag és nyomorúság illat, amit az ötvenes évek Angliájában rögzített a 19 éves, ír származású lány, néhány fuvallatra Valló Péter rendezésében is érzékelhető. Egyébként épp úgy áll benne a levegő, mint egy pesti pincelakásban. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
INKÁBB VAGYOK POFÁTLAN, MINTSEM ELVESZÍTSEM A SZABADSÁGOM Beszélgetés Bach Katával
Színházi gyakorlatát, majd még egy rövid időszakot a Szputnyik társulatánál töltötte, egészen annak megszűnéséig. Több független társulatnál is dolgozott, majd a Vígszínházhoz szerződött. Pályakezdésről, váltásokról, szerepekről beszélgettünk Bach Katával. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
„MEGŐRIZVE MEGHALADNI” A Radnóti Színház utóbbi évadjairól
A Bálint András helyét átvevő Kováts Adél egyszerre ígérte a hagyományok megtartását és a megújulást, a „vérfrissítést”, pályázatában nyilván szándékosan használta a „megőrizve meghaladni” kifejezést. PETHŐ TIBOR ÍRÁSA.
NOSZTALGIAKÖD Brian Friel: Pogánytánc / Weöres Sándor Színház, Szombathely
„Friel szakavatottan konstruált, elfogadhatóan formatervezett, ám nem épp modern színművében gyöngécske az elem” – írta Tarján Tamás 1993-ban a Pogánytánc Katona József Színház-beli bemutatójáról. Huszonhét év után hasonló benyomásokkal távoztam a Weöres Sándor Színház előadásáról. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
SZAKADATLAN TÉR-IDŐ Hamvai Kornél: Márton partjelző fázik / Weöres Sándor Színház, Szombathely
Jordán Tamás újra lenget. Ő a metszéspont, akiben találkozik a szombathelyi bemutató és az 1998-as Merlin színházi előadás, és akinek a révén Hamvai Kornél drámájában és Valló Péter rendezésében kibogozhatatlanul összefonódik a jelennel a múlt. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA.
TUTI PÁROS Stephen Sachs: Valódi hamisítvány / Orlai Produkciós Iroda, Belvárosi Színház
HÁROM ZSIRÁF Beszélgetés Bajomi Nagy Györggyel
„Barátságos fejem van, és a naivitás sem állt távol tőlem. Bár nem úgy, hogy ha most azt mondaná: „élő zsiráfokat tartok otthon”, akkor elhinném és visszakérdeznék: „Tényleg? Hányat?” De kedves fickó vagyok, és bizalommal viseltetek az emberek iránt.” STUBER ANDREA INTERJÚJA.
MARADJ FÖLÖSLEGESNEK Mihail Ugarov: Oblom-off /Weöres Sándor Színház
Nem tudom, hogyan lehetne érdekes egy felnőtté válásában ijesztően hamar megrekedt fiatal férfi, aki valahol az orosz romantika és realizmus között maradt ágyban fekve, slafrokban. PROICS LILLA KRITIKÁJA.
ZSÁKUTCA-LÉT Gerhart Hauptmann: Patkányok / Forte Társulat
Meglepő, hogy Horváth Csaba egy nálunk igen ritkán játszott darabhoz nyúlt, valamint csak módjával, illetve kevésbé látványosan használja a máskor oly hatásos és eddigi munkáit stilárisan meghatározó mozgásszínházi eszközeit. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
EZ VAN William Shakespeare: A velencei kalmár / Pesti Színház
A „Velence elnöke” tisztségétől, a bírósági döntés felelősségétől számítóan távol maradni igyekvő Dózse az előadás végén beszédes mozdulatot tesz. Alakítója, Fesztbaum Béla – jelentőségteljes pillantást vetve ránk – két alkarját, kézfejét nyisszantó mozdulattal elrántja egymás felett. Vége. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
KÉPES BESZÉD Textúra 2015, Magyar Nemzeti Galéria
Idén már másodjára jött létre a Textúra névre keresztelt szövetség, melynek keretében múzeum, színház és irodalom fonódik össze alkalmi jelleggel, egy-egy este erejéig. NÉMETH BÁLINT ÍRÁSA.
NEM KIRÁLYFIKAT JÁTSZOM Beszélgetés Epres Attilával
Számtalan színházzal a háta mögött az egyik állandóságot a Kőszegi Várszínház nyári játéka jelenti számára. Az Örkény Színházban most talán hosszú távon is otthonra lelt. Epres Attilával beszélgettünk váltásokról, konokságról, jó színházról, szerepekről. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
ÁLLIG GOMBOLVA Henrik Ibsen: Hedda Gabler / Radnóti Színház
Inkább a tér és a látvány vinne némi jelentéses mozgékonyságot, új tartalmakat a sótlan, merev előadásba, mint a rendezői akarat és a színészi játék. Nem nyílik fel az Ibsen-konzerv. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.