Terhes Sándor

RASZKOLNYIKOV BECSÖNGET ÖNMAGÁHOZ
Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés / Örkény Színház

Oratorikus social fantasy fut a fekete színpadon. Határozott elképzelés szerint született játék ez, önmagára figyelő, rátarti rendezésben. Van pár emlékezetes színpadkép benne, de kérdéses, hogy miért épp ezt a művet választották az alkotók, ha ennyire eltartják maguktól a regény világát. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

EGY IGAZGATÓVÁLTÁS TÖRTÉNETE
Jean-Luc Lagarce: A várományos / Örkény Színház

Nincs remény – sugallja iróniával elegyített finom tapintatossággal Ascher Tamás legújabb rendezése. Nem állítja persze, hogy az „emberfaj sárkányfog-vetemény”, mint Vörösmarty Az emberekben: remény nem azért nincs, mert az ember áldatlan küzdelmekbe bonyolódna csakúgy, mint a sárkányfogból kikelt mitologikus lények, hanem mert az embertől egyre idegenebb a nyílt küzdelem. PETHŐ TIBOR KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

PATCHWORK ÉN
Fekete Ádám: A Jeditanács összeül / Trafó

Hömpölygő, ismétlődő mondatok, ismerős érzésekről és helyzetekről. Minden alkalommal más hangon, más tartalommal, más megvilágításban. Mintha a kedvenc számom refrénjét hallanám újra és újra, mindig várva azt, hogy ugyanazok a sorok mitől, és hogyan fognak nekem teljesen mást jelenteni, mint eddig. REZEK BORI KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

„EZEK SZABAD EMBEREK”
Szilasi László-est / Literárium – Kortárs írók a Müpában

Túlélési stratégiákról, városokról, derűs depresszióról, az irodalmi lektűr szépirodalomhoz való viszonyáról és persze – A harmadik híd című regénye kapcsán – a hajléktalanság szabadságként való értelmezéséről is szó esett a MüPa Literárium-estjén, amelynek vendége Szilasi László volt. Az írót a magán- és közéleti kérdésekről Veiszer Alinda faggatta. POGRÁNYI PÉTER ÍRÁSA.

Tovább a cikkhez